6.fejezet

Reggel

*Meg szemszöge*

Reggel nagyon korán ébredtem.Onnan is tudtam, hogy a nap még csak most kelt fel.Amint oldalra pillantottam megláttam Niallt.Azonnal a fejemre húztam a takarót.
-Beszélhetnénk?-szólalt meg halkan mellőlem.

-Izé..öö.. nem vagy igen.-mondta halkan.

Teljesen össze voltam zavarodva.Nem féltem tőle csak nem értettem ezt az egész helyzetet.Azt sem értettem, hogy tegnap mi volt ez az egész Zayn és Harry között.Olyanok voltak mint akik megakarják ölni egymást.Nagy nehezen lehúztam a takarót a fejemről és felültem.Rá se néztem.Ő beült elém, én pedig próbáltam kerülni a tekintetét.Lassan a kezem irányába nyúlt, de én elhúztam előle.

-Remélem ezt nem azért csináltad, mert félsz tőlem.-mondta halkan és szomorúan.

Nem mondtam semmit és nem is mertem hozzá érni.Kavarogtak bennem az érzések és azt sem tudtam mit kéne mondanom vagy reagálnom. A tekintetemmel inkább a takarót néztem,ami oly érdekesnek tűnt.

-Kérlek ne félj tőlem.-szólalt meg hírtelen, de a hangja még is nyugtató volt.
Óvatosan rá néztem, majd megpróbáltam mosolyogni.
-Ha elmondok valamit ígérd meg, hogy nem fogsz frászt kapni.

Már előre kezdtem félni, de csak bólintottam.

-Mi vámpírok vagyunk.-mondta suttogva.

Én azonnal arrébb mentem tőle és csak ijedten rá néztem.

-De nem bántjuk az embereket.-tette még hozzá.

Még mindig nem tudtam semmit se szólni csak nagyokat néztem.Ekkor benyitott Angel.

-Öhm.Bocsi.Megzavartam valamit?-kérdezte az ajtóban állva.

-Kérlek menj ki.-válaszolt Niall kedvesen.

Angel csak nagyokat nézett, de végül kiment.Én is felálltam, majd elindultam az ajtó felé.Niall óvatosan megfogta a csuklómat és magához húzott.Éreztem, hogy a szívem egyre jobban kezd lüktetni.Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy már a leheletét magamon éreztem.

-Niall.-suttogtam.

-Tessék?-nyalta meg ajkait.

-M-mit szeretnél?-mondta félénken és lehajtottam a fejem.

-Semmit.-ölelt szorosan magához a derekamnál fogva.

Kezemmel óvatosan átkaroltam a nyakát és átöleltem.Majd mikor ölelésünk véget ért homlokunkat egymásnak támasztottuk.

-Félek egy picit.-vallottam be őszintén.-De nem tőled.

-Akkor kitől?

-Mindegy.-mondtam suttogva.

-Nem mind egy.Kérlek mond el.-húzott közelebb magához.

-Hogy nektek vagy Angelnek bajotok esik.-mondtam kicsit ijedten.

-Nem fog senkinek baja esni.Mi tudunk magunkra vigyázni és titeket is megtudunk védeni ha kell.-magyarázta.

-De engem nem kell megvédeni, megtudom magamat is védeni.-mondtam makacson.

-Elhiszem.-mosolyodott el kedvesen.

-Igen.-mondtam mosolyogva.

Niall egyre csak közeledett felém.Nem tudtam, hogy mit szeretne és ezért lehajtottam a fejem.

-Menjünk le.-suttogta és adott a homlokomra egy puszit.

-Nem szeretnék.-mondtam elpirulva, majd felemeltem a fejem.

-Akkor mit szeretnél csinálni?

-Nem tudom.-mondtam ki hirtelen.

Valójában azt szerettem volna, hogy együtt legyünk és senki se zavarjon minket, de inkább meg se említettem.Niall egyik kezével megfogta az én kezemet és összekulcsolta ujjainkat, majd rám mosolygott.Én meglepődtem, de legbelül nagyon boldog voltam. Folyamatosan a kezünket figyeltem.Az ágy felé toltam és ott lenyomtam.

-Erősebb vagyok nálad.-mondtam nevetve.

-Azt hiszed?-mosolyodott el.

-Nem hiszem, hanem tudom.-mondtam kacsintva.

Egy gyors mozdulattal magára rántott.

-Ez nem fair.-mondtam nevetve.

-Miért nem?-mosolyodott el.

-Mert neked van erőd.Bár mondjuk most csak hagyom magam.-mondtam mosolyogva.

-Hagyod magad?

-Igen.-mondtam győzedelmes mosollyal.

Gyorsan egy óvatos puszit lehelt ajkaimra.

-Győztem.-mosolyodott el.

Én meg se bírtam először szólalni.

-Miért győztél volna?-kérdeztem félénken.

-Hát ezért.-harapott bele alsó ajkába.

Én csak elfordítottam a fejem.

-Sajnálom.-hallottam a hangján, hogy megbánta.

-Direkt csinálod ezt?-néztem a szemeibe, majd én is az ajkamba haraptam.

-Micsodát?-kérdezte meglepetten.

Lassan lehajoltam és megpusziltam a szája szélét.Gyorsan visszahajoltam és félénken néztem rá.Ő csak felváltva fürkészte a szememet és a számat a tekintetével.Rámosolyogtam,majd elengedtem a kezét és megfogtam a vállát.

-Nem bírsz kiszabadulni.-mondtam nevetve.

Ő csak mosolyogva megfogta a derekamat.Tettére kirázott a hideg.Persze jó értelemben.Megint elkezdett közeledni felém.Én csak mosolyogtam, majd a kezemet a nyakára csúsztattam.Ajkait enyémhez érintette és figyelte mit fogok reagálni.Lehunytam a szememet és ujjaimmal elkezdtem cirógatni az állkapcsát.Lassan és óvatosan kezdett el csókolni.Éreztem a hasamba a sok pillangót ami kiszeretett volna törni.Óvatosan csókoltam vissza én is.Mikor véget ért a csókunk, a homlokomat az ő homlokának támasztottam.Ő csak mosolyogva nézett szemembe.Ajkaim bizseregni kezdtem, így hát ajkamba haraptam.Ő nem filózott tovább újra megcsókolt.Én azonnal visszacsókoltam,majd kezeim a mellkasára csúsztattam.Éreztem amint kezei egyre lejjebb csúsznak.Nem tettem ellene semmit csak megszorítottam a póloját.Mikor keze elérte a fenekemet egy határozott mozdulattal belemarkolt.Csókunkba nyögtem,majd elhúzodszkodtam.

-Sajnálom.Nem akartam.-mondta kicsit aggódóan.

-Nincs semmi baj.-mosolyogtam.-Menjünk le enni, éhes vagyok.

-Menjünk.-mosolyodott el.

Ezzel feláltunk és le is mentünk.