8.fejezet

Éreztem a leheletét a nyakamon, majd megpuszilta az említett helyet és elhúzódott tőlem.Én megszólalni nem tudtam a meglepődöttségtől.
-Nem illesz Liamhez.-mondta és a szemembe nézett.
-Ez alatt meg mit értesz?-kérdeztem kíváncsian.
-Azt, hogy nem illesz hozzá.Hozzám illesz.-mondta komolyan.
-Na jó Zayn.Ezt most hagyd abba.-kezdtem ideges lenni.

-Komolyan beszéltem.-mondta, majd el is tűnt.

Idegesen lépkedtem az ajtó felé.Egyszer csak Liam termett előttem.

-Mit csinált Zayn?-mondta idegesen ő is.

-Semmit.-válaszoltam nyugodtabban.

Felsóhajtott, majd megölelt.

-Mindent hallottam.-mondta szomorúan.

-Te hallgatóztál?-húzódtam el tőle.

-Dehogyis..csak mivel tudod a gondolat olvasás az én képességem ezért hallottam Zayn gondolatát odalent.

-Értem.-néztem szemeibe.-Menjünk le.

-Szeretlek, most és mindörökké.-mondta és közelebb lépett, majd megcsókolt.

-Én is téged.-nyögtem két csók között.

Elmosolyodott, majd keze lejjebb csúszott derekamról.Egy ideig elidőzött a fenekemen, majd lejjebb ment és a combomba markolva felemelt.Én csak átkaroltam a nyakát, de ezzel csókunk nem szakadt meg.Elmosolyodott, majd hirtelen arra kaptam az eszem, hogy a szobájában vagyunk.Óvatosan lerakott az ágyára, ami mellékesen nagyon kényelmes volt.Felém mászott és kezét a fejem mellé támasztotta, így csókolva engem.Egy ideig ebben a pózba voltunk, majd mikor Liam többre vágyatok, akkor egyik kezével megfogta a pólóm végét és lassan elkezdte felhúzni.Persze, mint minden jó közepette valaki megszakítja,hát ez is így volt.Louis az ajtót kinyitotta,majd az ajtónak dőlve figyelt minket.Éreztem, amint Liam visszaigazítja a pólómat,majd megcsókol és feláll.Gyorsan felülök, majd nézem a fiúk közötti szem kontaktust.Hosszú néma csönd után Louis megszólalt:
-Bocsi,hogy megzavartalak titeket csak megszerettem volna kérdezni,hogy lejöttök e  filmet nézni ?-mosolyodott el.
-Persze.-vágtuk rá egyszerre Liammel, ami következőében mind a hármunkból kitört a nevetés.
Lementünk a többiekhez, akik már lent vártak ránk kivéve Meget és Zaynt.

*Meg szemszöge*

Álmomban a szüleimet láttam.Figyelnek engem minden egyes pillanatban és azt mondják vigyázzak a jövőre, mert valami baleset fog történni.Hirtelen fényből és napos esőből,sötétség lett.Nem később szakadni.
-Úr isten hol vagyok?-kiabáltam.
- A legrosszabb rém álmodban.-hallatszott meg mögülem egy férfi hang, majd valamivel leütött.
Sikítva ébredtem fel ebből a szörnyű álomból.A könnyeim patakként folytak le az arcomról.Próbáltam abbahagyni, de akkor újra előtörtek az emlékek és jobban sírtam.Az ajtó kicsapódott és Zayn állt az ajtóba.Még jobban megijedtem. Beljebb sétált lassan, maga után bezárta az ajtót.A nyakára pillantottam és láttam,hogy véres.Hm mintha olvastam volna ezt egy könyvben.A könyvben az volt, hogyha egy másik vámpír , aki átváltoztatta az úgynevezett "utódját", majd miután később újra megharapja egy ideig tudja irányítani.Szóval most is ez állt a dolog mögött.Míg én magamban gondolkodtam Zayn egyre közelebb került hozzám.Nagyon féltem,de kiabálni meg menekülni nem is tudtam volna és hülyeség is lett volna.Így hát próbáltam visszanyerni a higgadtságomat.Egy ideig sikerült, de amint Zayn végig simította a karomat megingottam.Szememet lehunytam és szépre és jóra próbáltam gondolni.
- Te vagy az első olyan ember, aki még ilyenkor is higgadt tud lenni.-suttogta a fülembe,majd  hátulról átkarolt.
-Zayn ez nem te vagy.-suttogtam, miközben megfogtam a kezét.
-Ez én vagyok! Eddig a fiúk miatt visszafogtam magam,de most Laya rám talált újra és felnyitotta a szememet.-Figyelj mindjárt feljönnek a többiek ha megkérdezik mit csinálunk, akkor mondd azt, hogy romantikázunk. Megértetted?- mondta halkan és lágyan,de én nem válaszoltam.
-Megértetted?-kérdezte újra de ingerültebben és megszorított.Hevesen bólogattam,majd ellazítottam és én azonnal megingottam.
-nyugi.-suttogta a fülembe,majd előre hajolt és megcsókolt..Pont abban a percben léptek be a többiek. Mindenki fején a döbbenetség látszódott.,de Niallén nem. Rajta a szomorúság,düh, csalódottság, fájdalom látszott. Lassan tett egy lépést,majd hirtelen előttem teremt. A kezek amik eddig fogtak eltűnt és helyette egy hangos kiáltást.Magam mögé néztem és láttam, hogy a fal kidőlt és Zayn sehol se volt.Niall rám nézett,majd kezét lassan felemelte. Átgondoltam magamba,ami most történt és csak vártam.
-Ne Niall ne!!-mondta Liam,de sajnos már későn. Niall keze az arcomon csattant amitől hála elestem.Éreztem valaminek az ízét.A kezemmel az arcomhoz kaptam hát jól sejtettem vérzett.Mi vérzett? Jaj ne innen elkel tünnőm azonnal.

7.fejezet

Amint lementünk a többiek mind felénk néztek, majd elmosolyodtak.
-Niall fékezd a gondolataidat.-mondja nevetve Liam, majd a többiek is elkezdtek nevetni.
Milyen gondolat? Hogy értette ezt Liam?
-Látom mások gondolatát.-mosolygott Liam.
-Ja értem.-mosolyodtam el én is.- És Niall mit gondolt?
-Ebbe én nem avatkozok bele.-mondta és leült a tv elé.
Gyorsan behúztam a konyhába Niallt, majd felültem a konyha pultra.
-Mire gondoltál?-kérdezte kíváncsian, miközben átkaroltam a nyakát.
Átkarolta a derekamat és közelebb férkőzött hozzám.
-Hát erre.-csókolt meg hirtelen.

Azonnal visszacsókoltam, majd közelebb húztam.Mikor csókunk véget ért mind a ketten elmosolyodtunk.

-Együnk.-mondta Niall kedvesen.

-Szerintem is .-mondtam nevetve.-De ha nem engeded, hogy leszálljak akkor hogyan csináljak ennivalót?

-Majd én csinálok.-adott egy utolsó puszit ajkaimra.

Én csak bólintottam,majd elengedtem a nyakát.Gyorsan készített pár palacsintát, majd oda nyújtott nekem egyet.Én elfogadtam,majd megettem.

-Finom.-mondtam mosolyogva.-Kérek még egyet.-mondtam még mindig mosolyogva.

Ő csak mosolyogva nyújtotta felém a következőt is.A számba  vettem az egyik felét, a másik felét meg felé tartottam.Vette a célzást így beleharapott a másik felébe.Én elmosolyodtam, majd végig a szemébe néztem.Miután megettük a palacsintát panaszkodni kezdtem, hogy fáradt vagyok, így hát Niall az ölébe vett és felvitt.Lerakott az ágyra, majd befeküdt mellém.

-Szép álmokat.-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Ha te mellettem vagy az lesz.-mondtam mosolyogva és hozzá bújtam.

Éreztem amint szemem lecsukódik.Lassan álomba merültem.

*Angel szemszöge*

Mikor felébredtem megpillantottam magam mellett Liamet, amint engem néz.

-Jó reggelt.-simította végig az arcomat.

-Jó reggelt.-mosolyodtam el.

-Hogy vagy ?-kérdezte kedvesen.

-Egész jól.-néztem igéző szemébe.

-Akkor jó.-mondta mosolyogva, majd ajkaimat kezdte el nézni.

-Kérsz reggelit?-kapott észbe.

-Ühümm.-bólintottam egyet.

Félve megpuszilta a homlokomat, majd felállt és már el is tűnt.

Ezt, hogy csinálta? Hisz az előbb állt fel.

Na mind egy is.

Kikászálódtam az ágyból és gyorsan felöltöztem.

Elkezdett valaki kopogni.

Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.

Liam állt előttem tálcával a kezébe.A tálcán csomó ínyencség sorakozott.

-Az egész konyhát felhoztad nekem?-nevettem el magamat.

-Nem.-nevette el magát ő is.-Elfelejtettem megkérdezni, hogy mit szeretnél enni, így hát hoztam fel neked szinte mindenből egy kicsit.

-Köszönöm.-álltam el az ajtóból, hogy bejöhessen.

-Nincs mit.-mondta, majd bejött és lerakta az éjjeli szekrényemre a reggelimet.

Én csak leültem az ágyra és elvettem egy gofrit a tálcáról.

-Jó étvágyat.-mondta mosolyogva és odasétált az ablakhoz és kinézett.

-Köszönöm.-haraptam bele.

Gyorsan megettem és oda sétáltam hozzá.

-Mi a baj Liam?-néztem ki én is az ablakon.

-Semmi.-mosolygott rám, majd megpuszilta az arcomat.

Megfordultam és felültem az ablakba.

-Van valami baj?-jött oda elém és aggódva tekintett rám.

-Nem.Nincs semmi.-mosolyogtam rá.

-Elhiszem.-mondta mosolyogva.

Tekintetemmel az arcát kezdtem el fürkészni.

Elmosolyodott és közelebb jött.

Kezét a lábam melletti részre helyezte.

-Gyönyörű vagy.-suttogta.

-Nem is igaz.-pirultam el.

-De, hidd el nekem.-mosolygott, majd ajkaimat kezdte el újra nézni.-Sajnálom.

-Mit saj..-nem engedte, hogy befejezzem, mert ajkait óvatosan az enyémre nyomta.

Kezemet tarkójára tettem és közelebb húztam magamhoz.

Éreztem,hogy megkönnyebbült és a kezét a derekamra helyezte, majd olyan közel jött hozzám amennyire csak tudott.

Ekkor benyitott Zayn.

Mikor benyitott gyorsan elhúzódtam Liamtől.

-Angel én nagyon sajná..mármint bocsi a zavarásért.-mondta és kiment.

-Sajnálom.-mondta halkan.

-Nem kell semmit sajnálnod.-másztam le az ablakból.-Viszont nekem most beszélnem kell Zaynnel.

-Jó.-mondta halkan és bűntudattal.

-Szeretlek.-néztem Liamre.

-Én is.-mondta és odaszaladt hozzám.

Meglepődtem mikor a derekamnál fogva felkapott és megpörgetett.

Adtam egy puszit ajkára, majd kimentünk a szobámból.

-Lennél a barátnőm?-kérdezte miközben rám nézett.

-Igen.-húzódott mosolyra a szám.
 Jobban elmosolyodott, majd közelebb jött és összekulcsolta ujjainkat végül megcsókolt.

Ezután ő lement én pedig oda mentem Zayn szobája elé.Vettem egy nagy levegőt és benyitottam.Mikor benéztem Nialléket láttam bent.Basszus rossz szoba.-gondoltam magamba.

-Öhm.Bocsi.Megzavartam valamit?
-Kérlek menj ki.-válaszolta kedvesen Niall. Én így is tettem, majd már tényleg Zayn szobája elé mentem és ott benyitottam.
-Zayn?-léptem be a szobájába és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Igen?-nézett rám.
-Sajnálom amit tettem.Tényleg.
-Nincsen semmi baj.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Persze.-mentem közelebb hozzá.
-Hiszen tudom, hogy nem direkt csináltad.
-Köszönöm.-mondta és megölelt.

6.fejezet

Reggel

*Meg szemszöge*

Reggel nagyon korán ébredtem.Onnan is tudtam, hogy a nap még csak most kelt fel.Amint oldalra pillantottam megláttam Niallt.Azonnal a fejemre húztam a takarót.
-Beszélhetnénk?-szólalt meg halkan mellőlem.

-Izé..öö.. nem vagy igen.-mondta halkan.

Teljesen össze voltam zavarodva.Nem féltem tőle csak nem értettem ezt az egész helyzetet.Azt sem értettem, hogy tegnap mi volt ez az egész Zayn és Harry között.Olyanok voltak mint akik megakarják ölni egymást.Nagy nehezen lehúztam a takarót a fejemről és felültem.Rá se néztem.Ő beült elém, én pedig próbáltam kerülni a tekintetét.Lassan a kezem irányába nyúlt, de én elhúztam előle.

-Remélem ezt nem azért csináltad, mert félsz tőlem.-mondta halkan és szomorúan.

Nem mondtam semmit és nem is mertem hozzá érni.Kavarogtak bennem az érzések és azt sem tudtam mit kéne mondanom vagy reagálnom. A tekintetemmel inkább a takarót néztem,ami oly érdekesnek tűnt.

-Kérlek ne félj tőlem.-szólalt meg hírtelen, de a hangja még is nyugtató volt.
Óvatosan rá néztem, majd megpróbáltam mosolyogni.
-Ha elmondok valamit ígérd meg, hogy nem fogsz frászt kapni.

Már előre kezdtem félni, de csak bólintottam.

-Mi vámpírok vagyunk.-mondta suttogva.

Én azonnal arrébb mentem tőle és csak ijedten rá néztem.

-De nem bántjuk az embereket.-tette még hozzá.

Még mindig nem tudtam semmit se szólni csak nagyokat néztem.Ekkor benyitott Angel.

-Öhm.Bocsi.Megzavartam valamit?-kérdezte az ajtóban állva.

-Kérlek menj ki.-válaszolt Niall kedvesen.

Angel csak nagyokat nézett, de végül kiment.Én is felálltam, majd elindultam az ajtó felé.Niall óvatosan megfogta a csuklómat és magához húzott.Éreztem, hogy a szívem egyre jobban kezd lüktetni.Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy már a leheletét magamon éreztem.

-Niall.-suttogtam.

-Tessék?-nyalta meg ajkait.

-M-mit szeretnél?-mondta félénken és lehajtottam a fejem.

-Semmit.-ölelt szorosan magához a derekamnál fogva.

Kezemmel óvatosan átkaroltam a nyakát és átöleltem.Majd mikor ölelésünk véget ért homlokunkat egymásnak támasztottuk.

-Félek egy picit.-vallottam be őszintén.-De nem tőled.

-Akkor kitől?

-Mindegy.-mondtam suttogva.

-Nem mind egy.Kérlek mond el.-húzott közelebb magához.

-Hogy nektek vagy Angelnek bajotok esik.-mondtam kicsit ijedten.

-Nem fog senkinek baja esni.Mi tudunk magunkra vigyázni és titeket is megtudunk védeni ha kell.-magyarázta.

-De engem nem kell megvédeni, megtudom magamat is védeni.-mondtam makacson.

-Elhiszem.-mosolyodott el kedvesen.

-Igen.-mondtam mosolyogva.

Niall egyre csak közeledett felém.Nem tudtam, hogy mit szeretne és ezért lehajtottam a fejem.

-Menjünk le.-suttogta és adott a homlokomra egy puszit.

-Nem szeretnék.-mondtam elpirulva, majd felemeltem a fejem.

-Akkor mit szeretnél csinálni?

-Nem tudom.-mondtam ki hirtelen.

Valójában azt szerettem volna, hogy együtt legyünk és senki se zavarjon minket, de inkább meg se említettem.Niall egyik kezével megfogta az én kezemet és összekulcsolta ujjainkat, majd rám mosolygott.Én meglepődtem, de legbelül nagyon boldog voltam. Folyamatosan a kezünket figyeltem.Az ágy felé toltam és ott lenyomtam.

-Erősebb vagyok nálad.-mondtam nevetve.

-Azt hiszed?-mosolyodott el.

-Nem hiszem, hanem tudom.-mondtam kacsintva.

Egy gyors mozdulattal magára rántott.

-Ez nem fair.-mondtam nevetve.

-Miért nem?-mosolyodott el.

-Mert neked van erőd.Bár mondjuk most csak hagyom magam.-mondtam mosolyogva.

-Hagyod magad?

-Igen.-mondtam győzedelmes mosollyal.

Gyorsan egy óvatos puszit lehelt ajkaimra.

-Győztem.-mosolyodott el.

Én meg se bírtam először szólalni.

-Miért győztél volna?-kérdeztem félénken.

-Hát ezért.-harapott bele alsó ajkába.

Én csak elfordítottam a fejem.

-Sajnálom.-hallottam a hangján, hogy megbánta.

-Direkt csinálod ezt?-néztem a szemeibe, majd én is az ajkamba haraptam.

-Micsodát?-kérdezte meglepetten.

Lassan lehajoltam és megpusziltam a szája szélét.Gyorsan visszahajoltam és félénken néztem rá.Ő csak felváltva fürkészte a szememet és a számat a tekintetével.Rámosolyogtam,majd elengedtem a kezét és megfogtam a vállát.

-Nem bírsz kiszabadulni.-mondtam nevetve.

Ő csak mosolyogva megfogta a derekamat.Tettére kirázott a hideg.Persze jó értelemben.Megint elkezdett közeledni felém.Én csak mosolyogtam, majd a kezemet a nyakára csúsztattam.Ajkait enyémhez érintette és figyelte mit fogok reagálni.Lehunytam a szememet és ujjaimmal elkezdtem cirógatni az állkapcsát.Lassan és óvatosan kezdett el csókolni.Éreztem a hasamba a sok pillangót ami kiszeretett volna törni.Óvatosan csókoltam vissza én is.Mikor véget ért a csókunk, a homlokomat az ő homlokának támasztottam.Ő csak mosolyogva nézett szemembe.Ajkaim bizseregni kezdtem, így hát ajkamba haraptam.Ő nem filózott tovább újra megcsókolt.Én azonnal visszacsókoltam,majd kezeim a mellkasára csúsztattam.Éreztem amint kezei egyre lejjebb csúsznak.Nem tettem ellene semmit csak megszorítottam a póloját.Mikor keze elérte a fenekemet egy határozott mozdulattal belemarkolt.Csókunkba nyögtem,majd elhúzodszkodtam.

-Sajnálom.Nem akartam.-mondta kicsit aggódóan.

-Nincs semmi baj.-mosolyogtam.-Menjünk le enni, éhes vagyok.

-Menjünk.-mosolyodott el.

Ezzel feláltunk és le is mentünk.

5.fejezet

Sétálás közben elgondolkoztam mindenen.Miért titkolta el ezt előlem Harry? Miért? Bárcsak egyszer megérteném őt.Ezekkel a gondolatokkal értem el egy patakot.A számon lévő maradék vért letöröltem, majd kezemet bele mostam a patakba.Egyszer-kétszer lelocsoltam arcomat, hogy hát ha csak álom és fel fogok ébredni, de sajnos ez nem így lett.Lenéztem a patakba és mellettem láttam a szüleimet.Mikor hátra néztem akkor nem álltak mellettem, de éreztem, hogy velem vannak.Elindultam haza fele és útközben elkezdtek potyogni a könnyeim.Otthon felszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.Elkezdett valaki kopogni az ajtón.
-Bárki is vagy menj innen!-kiabáltam és a fejemet a párnába mélyesztettem.
-Kérlek engedj be.-hallottam meg Liam hangját.
-Gyere.-mondtam alig hallható hangon, de ő meghallotta.
Bejött és maga mögött bezárta az ajtót.Odasétált hozzám, majd megölelt.Vissza öleltem és a fejemet a mellkasára döntöttem, majd úgy sírtam tovább.
-Itt vagyok neked.-mondta, majd megpuszilta a nyakamat.
Nem válaszoltam, csak egyre szorosabban öleltem magamhoz.
-Szeretlek.-mondta ki halkan.
Hiszen még alig ismerjük egymást. Hogy mondhatott ilyet? Nem szeretem ha az emberek csak úgy dobálóznak ezzel a szóval.
-Én ismerlek..és nem dobálózok ezzel aszóval..komolyan mondtam.
Elhúzódtam tőle, majd szemeibe néztem.
-Ezt meg hogy csináltad?-töröltem le könnyeimet.
-Hangosan gondolkodsz.-válaszolta, majd újra megölelt.
-Hiszen ki sem mondtam.-öleltem még szorosabban magamhoz.
-Hidd el..ezt az egy szót.Minden este itt voltam és féltettelek.-mondta halkan.
-Te voltál az?-csuklott el a hangom.
-Igen.Nem akartam, hogy valaki bántson.
-Köszönöm.-suttogtam.
Lassan elhúzódtam tőle.Felsóhajtott, majd a szemembe nézett.Nyomtam egy óvatos puszit arcára, majd vissza húzódtam a helyemre.Vártam a reakcióját és amint elpirult én is elpirultam.Olyan aranyos ilyenkor.Ő erre csak elmosolyodott.
-Ne turkálj a fejemben.-mosolyodtam el.
-De olyan aranyos vagy.-mondta mosolyogva.
-Te is.-suttogtam.
Mosolygott, majd lassan közeledni kezdett felém.
-Anélkül nem tudsz megcsókolni, hogy ne érezz késztetést arra, hogy kiszívd a vérem.Igaz?-suttogtam.
-Még soha nem csináltam ilyet.-mondta halkan.
-Nem?-lepődtem meg.
-Nem..-mondta halkan.
Ekkor kopogott valaki az ajtón.Én elhúzódtam Liamtől, majd betessékeltem a 'vendégemet'.Harry volt az.
-Megzavartam valamit?-kérdezte kínosan.
-Nem.Gyere csak.Amúgy is beszélni szerettem volna veled.-vallottam be.
Vetettem egy pillantást Liamre, hogy majd később beszélünk még.Szerencsére értette a célzást vagy csak olvasott a gondolataimban, de a lényeg, hogy kiment.Harry leült velem szembe, majd várta mit fogok mondani.
-Miért nem voltál képes elmondani?-nyögtem ki.
-Féltem, hogy megutálsz vagy elmész.
-Hiszen rokonok vagyunk.Soha az életben nem utálnálak meg.-öleltem át.
Éreztem, amint megnyugodott és ő is visszaölelt.
-Zaynnel mi van?-törtem meg a csendet.
-Lenyugodott és nem mert a te szemedbe nézni.-mondta halkan.-És Meggel meg..amióta felment azóta nem tudunk bemenni hozzá.Igaz én és Louis meg Liam próbálkoztunk de nem sikerül.
-Próbálja meg azért Niall is.-adtam a tanácsot.
-Miért ?-kérdezte kicsit meglepetten.
-Azt találd ki te magad.-mosolyodtam el.
Elkezdett gondolkodni, majd egy idő után leesett neki.
-Na ne.-mondta mosolyogva.
-De.Te nagy okos.-böktem oldalba óvatosan.
-Áúú.-mondta még mindig komolyan.
-Ez még semmi sem volt és egyébként is te vámpír vagy.Sokkal erősebb vagy nálam.
-Nem is.-mondta nevetve.
-Szép is lenne.-mosolyodtam el.
Mosolygott, majd felállt.
-Akkor visszahívom Liamet és lemegyek szólni Niallnek.-mondta mosolyogva.
-Én is lemegyek.-álltam fel.
Lefele menet azon filóztam vajon Zayn is hallja a gondolataimat?
-Nem.-mondta Liam hangosan.-Csak én hallom.
-Hé.Ezek az én magán ügyeim.-mutattam a fejemre és közben elmosolyodtam.
-Bocsi.-mosolygott.
Miért van az, hogy te hallod a gondolataimat más viszont nem?-gondoltam ezt is magamban, de Liamnek szántam az üzenetet.
Ez az én képességem.-mondta úgy hogy meg se szólalt.
És én ezt most miért hallottam?-kérdeztem furcsán.
Ez is a képességemhez tartozik.-mosolyodott el.
-Azt hiszem én most megyek aludni.Nagyon kimerültem.-vallottam be mindenkinek.
-Jó.-mondták szinte egyszerre.-Jó éjt.
-Nektek is.-mosolyodtam el, majd felmentem.
Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat, majd befeküdtem az ágyamba.Ekkor megjelent Liam.
-Nyugodtan aludj..csak vigyázok rád.-mondta mosolyogva.
Húztam egy halvány mosolyt arcomra, majd elhelyezkedtem és lehunytam szemeimet.Éreztem a leheletét a homlokon, majd egy hosszú puszit nyomott rá.Én erre csak még jobban elmosolyodtam és nem sokkal később már aludtam is.

4.fejezet

Reggel

Felkeltem és meglepődtem amikor Liam állt az ablakomban.Mit keres itt Liam?-kérdeztem magamtól gondolatban.Liam felém nézett, majd elmosolyodott.

-Jó reggelt.-nyögtem ki kómás hangon.

-Jó reggelt.-mondta mosolyogva.

Majd lement és pár perc múlva visszatért egy tálcával ami teli volt étellel.

-Ezt meg miért kapom?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát csak úgy.-mosolygott.-Fáradt vagy és gondolom nincs erőd lejönni.

-Köszönöm.-ültem fel és elvettem tőle a tálcát.

-Nincs mit.-mosolygott.-Öhm én lementem, majd szólj ha kell valami.-mondta mosolyogva, majd lement.

Milyen kedves volt ez most tőle.Nem gondoltam volna.Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.Megreggeliztem, majd éppen kiakartam kelni az ágyból mikor Liam bejött és elvette a tálcám.

-Kérsz még valamit?

-Öhm.Nem köszi.-álltam fel.

-Jó.-mondta Liam mosolyogva, majd levitte a tálcát.

Én becsuktam az ajtót és felöltöztem, majd megcsináltam a hajamat.Mikor végeztem az órám délután 2-őt mutatott.Úgy döntöttem ideje lemennem így hát ezt is tettem.Harry egy puszival fogadott engem.

-Jó reggelt unoka húgom.-mondta mosolyogva.

-Jó délutánt.-mosolyodtam el én is.

-Jól aludtál?-kérdezte, majd megpörgetett a levegőben.

-Igen.Nagyon is.Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Csak kérdeztem.-mondta mosolyogva, majd lerakott.

Én meglepődtem a fiúk kedvességétől.Nem is voltak ilyenek mikor idejöttünk.Most meg..reggeli az ágyba, nagyobb figyelem.Ettől nekem is jobb kedvem lett.

-Jó reggelt.-jött le kómásan Meg.

-Jó reggelt.-mosolyogtam.

Meg odajött hozzám jött, majd az ölembe esett a fáradságtól.

-Szerintem menj vissza aludni.-nevettem el magamat.

Rám nézett, majd lehunyta a szemét.

-Na menjél.-mosolyodtam el.

-Kényelmes itt az öledben és erőm sincsen felmenni.-mondta komolyan.

Niallre pillantottam aki egyből vette a célzást.Oda jött hozzánk és felkapta Meget menyasszony pózba, majd felvitte.

-Végre.-mondta Louis nevetve.

-Pontosan.-nevettem el én is magamat.

-Már nem győzködjük hallani Niallt.-nevetett Zayn is.

-Én sem Meget.-mosolyogtam.

Harryre pillantottam és rákérdeztem.

-Ma mentek valahova?

-Igen.-mondta mosolyogva.

-És ki marad itt?-kérdeztem kíváncsian.

-Zayn.-mondta kicsit komolyabban.

-Ühümm.-bólogattam mosolyogva.

Zayn rám nézett, majd elővette a féloldalas mosolyát amit annyiszor láttam már, hogy meg sem lehetne számolni.Én csak vissza mosolyogtam rá egy kicsit félénken.

-Akarod, hogy majd énekeljek?-kérdezte meglepően kedvesen.

-Talán.-mosolyogtam rá.

A fiúk lassan elindultak, mi pedig Zaynnel kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban.Meg fent aludt az emeleten.

-Akkor énekeljek neked valamit?-kérdezte Zayn.

-Énekelj.-dobtam le magamat a kanapéra.

Elkezdi énekelni a Little Thingset miközben végig a szemembe néz.Én is ugyan így tettem.Folyton a szemébe bámultam.Ő csak elmosolyodott és befejezte a dalt.

-Ez igazán szép volt.-mosolyodtam el és tekintetemet más felé szegeztem.

Nem tudtam mit tegyek így hát idegességemben elkezdtem harapdálni alsó ajkamat.Sikeresen el is haraptam.Egy hangos szisszenés hagyta el a számat a történtek után.Zayn hírtelen rám nézett, majd szemei más színt kezdtek el felvenni.

-Szaladj fel és zárkózz be Meg szobájába.-mondta ingerülten.

-Miért?-kezdtem megrémülni, de tudtam ha elmegyek sosem fogom megtudni mi is a titkuk.

-Menjél már.-mondta, majd felállt és hihetetlenül gyorsan előttem termett.

-Nem!-mondtam határozottan és felálltam.

Tudtam, hogy az lett volna a legjobb ha megteszem amit ő kér, de nem ment.Tudni akartam miről van szó.Egyszer csak letepert a kanapén és felém mászott.A szemei vörösen izzottak.

-Zayn.Mit művelsz?-kérdeztem egy kicsit megrémülve.

Nem mondott semmit csak lehajolt és megcsókolt.Nagyon meglepett tette és csak figyeltem mire készül még.Mikor elváltak ajkaink szája véres volt.Az én vérem volt ajkán.Lenyalta ajkairól a vért, majd megszólalt.

-Isteni véred van.

Ekkor berontottak a fiúk és Harry teli erőből neki csapta Zaynt a falnak.Meg éppen lefelé tartott a lépcsőn, de amikor meglátta Zaynt és Harryt azonnal vissza szaladt.

-Zayn nyugodj le!-tolta még erősebben a falhoz Harry.

-A vére olyan isteni.-mondta, majd engem nézett vágyakozóan.

Erre Liam felkapott az ölébe és felvitt a szobámba.

-Magyarázatot kérek..sőt követelek!-mondtam idegesen.-Mi volt ez az egész?

-Ugye nem harapott meg?-kérdezte aggódóan.

-Most én kérdezek!

-Könyörgöm ne ijedj meg.-mondta halkan.-Vámpírok vagyunk.

-Hiszen vámpírok nem is..-inkább nem fejeztem be a mondatomat.

-Nem mi?-kérdezte és a szemembe nézett, majd óvatosan megfogta a kezemet.

-Nem léteznek vámpírok.-nyögtem ki.

-De.Mi is azok vagyunk.-mondta halkan.-Remélem nem ijedtél meg tőlünk és nem fogsz elmenni.-mondta aggódva.

-Ha akarnék sem tudnék hova menni és én egy ilyen dologtól nem ilyedek meg.Egyébként ha te is 'vámpír' vagy-mutogattam az ujjammal.-akkor, hogy tudsz most ellen állni a véremnek?

-Hidd el nagyon nehéz..amúgy meg nem szeretnélek téged bántani és az előbb tértünk vissza a vadászatból.

-Vadászat?-néztem nagyokat és leültem az ágyra.

-Igen..állatokra.-mondta halkan.-Remélem te nem vagy olyan nagy természet védő.

-Én nem.Na jó ezt még most sem tudom elhinni.Sajnálom.-álltam fel hírtelen és leviharoztam az ajtóig.

A többiek a nappaliban voltak és amikor leértem mindenki rám figyelt.Gyorsan kifutottam az ajtón.Láttam amint Liam utánam fut és hirtelen elkapta a csuklómat.

-Könyörgöm ne menj el.-mondta és éreztem, hogy nagyon fáj neki.

-Csak egy kicsit..hagy legyek egyedül.Most muszáj egyedül lennem.Ígérem vissza jövök.

-Biztosan ?

Bólintottam egyet, majd kiszabadultam karjai közül és elindultam.

-Sajnálom.-mondta még egyszer, majd visszament.

3.fejezet

Reggel

Rá pillantottam az órámra és 9-et mutatott.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és felöltöztem, majd megcsináltam a hajamat.

Lementem és a fiúk éppen lent reggeliztek.

-Jó reggelt.-köszöntek egyszerre.

-Jó reggelt.-ültem le melléjük az asztalhoz.

-Meg?-kérdezte Harry.

-Alszik.Gondolom én.-néztem körbe.

-Fel kéne ébreszteni.-mondta vigyorogva Louis.

-Majd én.-álltam fel és elindultam felfelé.

-Megyek veled.-szólalt meg Niall.

Hátra fordultam és bólintottam egyet neki, hogy ne.Ezzel remélve, hogy veszi a célzást.Ő csak megállt és visszafordult, majd lement a  többiekhez.Felértem és benyitottam Meg szobájába.Leültem az ágya szélére és elkezdtem simogatni a karját.

-Meg.Kelj fel.-mondogattam neki.

-Anya.-mondogatta álmában.

Bárcsak.-gondoltam magamban.

-Meg.Ébresztő.-folytattam a keltegetését.

Kinyitotta a szemét, majd felült.

-A többiek már várnak.-szólaltam meg.

-Többiek ?-nézett kérdően.

-A fiúk.-fejtettem ki a választ.

-Jah igen.-mondta halkan és lehajtotta a fejét.

Felállt és elkezdett öltözni.Úgy gondoltam elmondom neki mit is hallottam az este.

-Meg.-szólaltam meg.

-Igen?-nézett rám.

-Az előző este..-kezdtem bele a mondandómba.-hallottam miről beszéltek Harryék.

-Miről?-kérdezte komolyan.

-Hát valami olyasmit mondtak, hogy féltenek minket és, hogy megtámadhatnak minket.Igazából nem egészen értem, hogy miről is van szó.Meg csak rám nézett és lefagyott.

-Én sem értettem teljesen, de jobb ha tartjuk a szánkat.

Valaki kopogott az ajtón.

-Erről ne is beszélj senkinek.-mondtam még utoljára.-Gyere.

Harry nyitott be.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Persze.Már megyünk is.-válaszoltam nyugodtan.

Felálltunk az ágyról és elindultunk lefelé.Harry pedig mögöttünk jött.Leültünk az asztalhoz és mindannyian megreggeliztünk.Majd mikor mindenki jóllakott bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra Harry kivételével.Ő beállt elénk és elkezdte mondani a mondani valóját.

-Nekünk most el kell mennünk a fiúkkal, de Louis itt marad veletek.-fordult felém és Meg felé Harry.

-Miért nem maradhatunk egyedül?-kérdezte Meg ingerülten.

-Szeretném ha lenne veletek valaki a biztonság kedvéért.

-Addig mit csinálhatunk?-kérdezte Meg.

-Bármit amit a lakáson belül tudtok.-fogta rövidre a szót Louis.

Mi egymásra néztünk Meggel és gyanakodni kezdtünk.

-Ha kimegyek focizni az miért baj? A kedvenc sportomat nem vehetitek el.-mondta idegesen Meg, majd felszaladt a szobájába.

-Majd én beszélek vele.-szólaltam meg és felmentem utána.

Benyitottam a szobájába, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Ne legyél már ilyen.Így legalább megtudhatjuk mi folyik itt.-kezdtem el magyarázni neki.

Felsóhajtott, majd mosolygott.

-Ezért csináltam ezt.

-Jó, de ilyet többet ne.Így csak felhívod magunkra a figyelmet.

-Jó bocsi, de tényleg kiakadtam.-mondta, majd megnyugodott.-Addig hogyan tovább?

-Nem tudom.Majd megbeszéljük ha elmentek, csak most menjünk le, mert gyanúsak leszünk mi is.

Bólintott, majd lementünk.Vissza ültünk a kanapéra és vártuk ki mit fog csinálni.Egyszer csak Zayn ingerülten felállt és elkezdett Meg felé közeledni.Mikor Niall ezt észre vette megölelte Meget, ezzel elállva Zayn útját.Na jó ez ijesztő még én sem értem mi történik itt.Zayn rám pillantott, majd felém kezdett el közeledni.Liam elém futott, majd ellökte Zaynt.Harry idegesen szólt rá Zaynre, majd kirángatta a kertbe.Meggel egyszerre egymásra néztünk és nem tudtuk mire véljük ezt az egészet.Egyszer csak Louison kívül a többiek is eltávoztak.

-Ez meg mi volt?-tátogtam oda Megnek, mikor Louis nem figyelt.

-Louis.Kimegyek enni csinálni, mert éhes vagyok.-mondta mosolyogva Meg, majd figyelmeztetően rám nézett, hogy menjek ki.

-Megyek veled.-szóltam közbe.-Te kérsz valamit Louis?

-Nem vagyok éhes köszi.-mondta mosolyogva Louis.

Én csak bólintottam, majd Meggel együtt kimentem a konyhába.

-Mondjad.-suttogtam oda neki.

-Mi volt ez az egész?-kérdezte meglepődve.

-Nekem kéne tudnom?-mondtam egy kicsit flegmán.

-Nem..de ijesztő volt.És amikor megölelt Niall az olyan jól esett.-ámbrándozott Meg.

-Ahha.-válaszoltam.

Elővettem egy-két szedvicsnek valót és elkezdtem csinálni a szendvicseket.

-Egyébként este bejött hozzám valaki és megpuszilta az arcomat, amjd végig simította a kezemet.Gőzöm sincs róla ki lehetett az.-mondta komolyan Meg.

-Hozzám is bejött valaki és ugyan ezt tette velem is.

Készen lettem a szendvicsekkel és ráraktam őket egy-egy tányérra.

-Menjünk vissza.-jelentettem ki.

-Valami nagyot titkolnak.Az egyszer biztos.-mondta Meg, majd elvette a tányérját és bement.

Leültünk a kanapéra, Louissal szembe.

-Hogy érzitek itt magatokat?-kérdezte mosolyogva.

-Egész jól.Kicsit még szokatlan, de majd egy idő után megszokjuk.Főleg, hogy ti mindent megosztotok velünk.-mosolyodtam el.-Igaz?-kérdeztem vissza aranyosan.

-Igen.-mondta és láttam, hogy próbálta elkerülni, hogy a szemünkbe nézzen.

Én mosolyogva pillantottam Megre aki vissza is mosolygott rám.

-Zayn miért volt velünk ilyen? Valami rosszat tettünk?-kérdezte szomorúan Meg.

-Nem dehogy is.Csak néha rájön a düh roham.-magyarázta.

-Ja, értem.-mondta mosolyogva.-Niallel mivan?-kérdezte csillogó tekintettel.

Na nem is ő lenne az én legjobb barátnőm, ha nem derítene ki róla mindent.

-Nincs barátnője, ha ez érdekel.-mosolygott Megre.

-Öhm.Nem ez érdekelt csak izé.-vakarta meg a tarkóját Meg.

-Nem kellenek a kifogások.-mosolyodott el Louis.

-Mind egy.Nem tetszek neki.-mondta, majd megette a szendvicsét.

-Ki tudja.-fogta rövidre a szót Louis.

-Gyanus vagy nekem Louis Tomlinson.-mondta komolyan Meg, majd elnevette magát.

Lassan haza értek a többiek.Mi megkérdeztük merre voltak, de úgy tettek mintha meg sem hallottak volna minket.Eléggé kimerültünk és már este 9 volt mikor haza értek.A fiúk csináltak nekünk vacsorát, majd megterítettek.Együtt vacsoráztunk meg, majd Meggel úgy döntöttünk elmegyünk lefeküdni.Elköszöntünk a fiúktol, majd adtak nekünk egy-egy jó éjt puszit.Megbeszéltük, hogy ma már nem csinálunk semmit, majd inkább holnap kiderítjük a többi dolgot.Felmentünk az emeletre, elköszöntünk egymástól, majd mind a ketten bevonultunk a saját kis részlegünkbe.

2.fejezet

Most itt ülök a földön és pakolom a bőröndömbe a ruháimat.Ahogy körbe nézek eszembe jutnak az emlékek.Nagyon hiányozni fog minden és legfőképpen a szüleim hiányoznak nagyon.
-Angel gyere indulunk.- hallottam meg Harry hangját lentről.
Még gyorsan bepakoltam egy-két cuccot és felálltam.Még egyszer utoljára körbe jártam a házat, majd sietősen mentem le Harryhez a bőröndjeimmel.Ő elvette tőlem a bőröndöket és berakta a csomagtartóba.Bepattantam a kocsiba és már Meg is ott ült mellettem.Szorosan átölelt, mikor visszanéztem a házra és elkezdtem könnyezni.Egészen a reptérig meg sem szólaltam.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva Meg.
-Azt hiszem.-válaszoltam nem túl meggyőzően.
Nem értem ő, hogy tudja így eltakarni az érzéseit.Pedig érzem, hogy ő legbelül jobban összetört mint én.Miután Harry megvette a jegyeket felszálltunk a gépre.Meg folyamatosan az ablakon nézett ki, egyszer sem nézve rám.Én ültem középen és Harry nyugtatás képpen a kezemet simogatta.
-A fiúk már nagyon izgatottak a találkozás miatt.-mondta mosolyogva.
Én csak egy halvány mosolyt húztam az arcomra, majd hátra döntöttem a fejemet és lehunytam a szememet.Harry , hogy jobban tudjak aludni elkezdte simogatni a karomat.Sikerült is neki elaltatnia egy pár perc múlva.
-Angel.Kelj fel.Megérkeztünk.-hallottam meg Harry hangját.

Lassan kinyitottam a szememet, majd felálltam.Leszálltunk a gépről és egy kocsi várt minket a repülőtér előtt.Beszálltunk, majd elvitt minket a házig.Amint kiszálltunk tátva maradt a szánk.

-Harry sosem mondtad, hogy egy palotában laktok.-szólaltam meg.

-Végre beszélsz.-mosolyodott el és átölelt.-Most már ti is itt laktok.

Én csak elmosolyodtam.Mikor Megre néztem furcsálltam, hogy mióta nem szólalt meg.Most is ugyanolyan komoly fejet vág, mikor megtudta, hogy meghaltak a szülei.

-Gyere.Kezdjük előröl az életet.-karoltam bele Megbe.-Új ház, új ismerősök, új élet.Mit szólsz? Benne vagy?-néztem rá.

Felsóhajtott, majd bólintott.Harry behozta nekünk a bőröndjeinket és megmutatta a saját szobánkat ami az emeleten volt.Mondta, hogy pakoljunk ki és utána menjünk le, hogy megismerhessük a többi fiút is.Mi így is tettünk.Gyorsan kipakoltunk és lementünk a nappaliba.A fiúk még nem voltak ott,így hát elkezdtünk nézni a tv-ét.Kinéztem az ablakon és korom sötét volt.Este 11 lehetett és azt sem tudtuk hol vannak a fiúk ilyenkor.Egyszer csak beléptek nevetve.Mi azonnal feléjük fordítottuk fejünket.Ők mikor megpillantottak csak odajöttek és egyesével megöleltek minket.Mindenki bemutatkozott és végül ránk került a sor.
-Én Angela vagyok, de hívjatok csak Angelnek vagy Angenek.Ahogy jobban tetszik.Ő pedig itt a legjobb barátnőm Megan, de inkább csak Megnek szólítsátok.A fiúk ránk mosolyogtak .
-Mit szeretnétek csinálni?-kérdezte mosolyogva Zayn.
Én csak Megre pillantottam, hogy most ő beszéljen.
-Nekem mindegy.-mondta halkan.
-Szerintem a lányoknak pihenniük kéne.-mondta Harry.
A többiek csak bólintottak.
-Nem vagytok éhesek?-kérdezte Niall.
-Kicsit.-nyögtem ki.
A fiúk mosolyogtak, majd megfogták a kezünket és elkezdtek kihúzni minket a konyhába.A konyhában leültünk az asztalhoz és néztük ahogy a fiúk ügyködnek.
-Nem azt nem úgy kell.-mondta Liam kioktatóan.
Pár percen belül készen is lettek, majd elénk tolták a jól kinéző szendvicseket.
-Jó étvágyat.-mondták mosolyogva.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Meggel és elkezdtünk enni.
Miután befejeztük az evést a fiúk elmosogattak helyettünk és vissza mentünk a nappaliba.Az össze fiú leült, majd megszólaltam.
-Én szerintem megyek aludni.-mondtam halkan.
-Maradj még .-mondták szinte egyszerre.
-De csak egy kicsit.-ültem le a többiekhez.
Ők csak mosolyogtak.
-Na és hogy vagytok?-törte meg a kínos csöndet Louis.
-Erről inkább most nem nyilatkozom.-válaszoltam kicsit hidegen.
-Mi mindig itt leszünk nektek.-mondta hirtelen Liam.
Én csak elmosolyodtam, majd oldalra fordítottam a fejemet és Harryre néztem aki ott ült mellettem.Ő is elmosolyodott, majd megöleltük egymást.
-Most már hagyjuk a lányokat.Hagy pihenjenek.Rájuk fér.-mondta kedvesen Harry.

Mi csak bólintottunk.A fiúk felálltak és adtak nekünk egy-egy jó éjt puszit.Meggel felmentünk az emeletre, átöleltük egymást, jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd bementünk a saját szobánkba.Sokat gondolkodtam az este, majd  hallottam, hogy lent beszélgetnek.Egy idő után nagyon idegesített, hogy hallom ahogy beszélgetnek.Lehet, hogy nem szabadott volna de úgy döntöttem lemegyek.Viszont a lépcső tetején megtorpantam amikor meghallottam amint rólam beszélnek.

-Aggódok érte.-mondta halkan Hary.

-Miért?-kérdezte Louis.-Hiszen tud magára vigyázni.

-De ő nem tudja.-mondta még halkabban.

-És ki támadna rá?-kérdezte kicsit halkabban Louis.

-A többiek.

Úgy döntöttem, hogy én nem akarok többet hallani ezért észrevétlenül vissza osontam a szobámba.Hallottam, hogy jön fel valaki így hát gyorsan lefeküdtem és lehunytam a szemem.Hallottam amint nyitódik az ajtóm és én lecsukott szemekkel hallgattam mindent.Egy ember állt meg mellettem.Megsimogatta az arcom, majd megpuszilta és lement.Amikor hallottam, hogy becsukta az ajtót azonnal kinyitottam a szememet.Csak feküdtem a szobámba és a plafont bámultam.Gondoltam biztosan Harry volt az.Nagy nehezen, de sikerült elaludnom egy idő után.

1.fejezet

Visszaemlékezés

Szép napos reggel volt.A szobámba beszűrődő napsugarak megcsillantak a tükrömön.Ma volt az a nap, hogy a szüleimmel és a legjobb barátnőm szüleivel elmegyünk egy múzeumba, majd étterembe.Így hát izgatottan és gyorsan felöltöztem, majd bementem a fürdőszobába megigazítani a hajam.Nem nagyon akartam kiöltözni, így hát nem vittem túlzásba az öltözékemet.

Mikor ez mind készen volt lementem és meglepett, hogy Meg itt van.
-Jó reggelt Megan.-mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt neked is..tudod, hogy utálom ha Meganezel.-mondta komolyan.
-Igen ezért hívlak így.-nevettem el magam, majd megöleltem.
A végén ő is beadta a derekát és visszaölelt nevetve.Körbe ültük az asztalt és elkezdtünk reggelizni.A reggeli nagyon jó volt és nagyon sokat is beszélgettünk.Mikor befejezte mindenki az evést, én elkezdtem segíteni anyunak.Amég ő elmosogatott, én elpakoltam a maradék ételt.Majd mikor készen lettünk a házimunkával én és Meg felmentünk a szobámba.
-Te is jössz velünk?-kérdeztem tőle.
-Igen.-ült le az ágyamra.-Már alig várom.-mondta ironikusan.
-El tudom képzelni.-mosolyodtam el.
Bekapcsoltam a laptopomat és leültem Meg mellé az ágyra.Megnéztük a mai napi híreket, majd hallgattunk egy kis zenét.Pár perccel később anyu jött fel a szobámba, hogy indulnunk kell.Gyorsan kikapcsoltam a laptopot és magamhoz vettem a kis táskámat.Meggel lementünk a többiekhez, akik éppen a kocsiba szálltak be.Sietősen oda mentünk a kocsihoz és mi is beszálltunk.Útközben jókat beszélgettünk, nevettünk és össze-vissza fényképeztünk mindent és mindenkit.Éppen zöldre váltott a lámpa és elindultunk, mikor valaki a másik sávból a piroson áthajtott és nekünk jött oldalról.Ez után már csak arra emlékszem, hogy a kórházban keltem fel.Mikor körbe néztem az unoka tesómat pillantottam meg mellettem.
-Harry.-próbáltam kinyögni, de alig jött ki valami hang a számon.
Valahogy csodák folytán meghallotta, hogy a nevét mondtam és felállt mellőlem, majd kiment.Nem tudtam miért ment ki, de amikor visszajött egy orvos volt mellette.Meg sem tudtam szólalni, moccanni is csak alig tudtam.Magyarázatot akartam mindenre.Azt sem tudtam, hogy kerültem ide!
-Nyugi.-szólalt meg Harry.-Rendben leszel.-rám mosolygott és végig simította a karomat.
Vártam, hogy az orvos mit fog mondani.Az orvos elkezdett vizsgálni, majd egy idő után megszólalt.
-Nagyon gyorsan gyógyul.-mondta halkan.-És ez meglepő, de talán 1 hétig, ha nem kevesebbig bent kell lennie.
Nem akarok bent lenni.Haza akarok menni a családomhoz és a barátnőmhöz.
Harry felsóhajtott, majd sajnálkozóan rám pillantott.
-Sajnálom.-mondta halkan.-De anyudék meghaltak, ahogy a barátnőd szülei is.-mondta halkan.
Mi?Hogy meghaltak?Nem hiszem el..várj de akkor Meg is meghalt?Nem akarom..vissza akarom forgatni az időt!-akadtam ki magamba és a könnyeim csak úgy folytak végig az arcomon.
-A barátnőd nem halt meg...elvileg..éppen most műtik.-mondta halkan.
Mintha tudná hogy mit gondolok..a következő kérdésemre is tudta a választ.
-Eltörte a lábát.-folytatta.

Össze szedtem minden erőmet és vettem egy nagy levegőt, majd nagy nehezen megszólaltam.

-Ha Meg készen van a műtéttel azonnal látni akarom!-jelentettem ki halkan.

Harry csak megölelt.

-Kérsz enni vagy inni?

Bólintottam egyet, hogy most nem kérek semmit.

-Mivel anyudék meghaltak így hozzánk fogtok mind a ketten költözni.-mondta halkan.

Nekem elállt a lélegzetem.Hahó még csak most kerültem be a kórházba! Az én véleményem nem érdekel senkit, hogy én mit akarok? Inkább nem akartam vele vitába szállni ezért csak rábólintottam.Ekkor tolták be a mellettem lévő ágyra Meget.

-Meg.-nyögtem ki rekedt hangon.

-Nyugi.Nincs semmi baja csak nagyon nehéz volt a műtét és sokat kell pihennie.-nyugtatgatott meg Harry.

-Ühümm.-nyögtem ki.

-Neked is kéne pihenned.-motyogta.

Én eleget tettem a kérésének és lehunytam a szemem, majd álom világba repültem.

Visszaemlékezés vége