5.fejezet

Sétálás közben elgondolkoztam mindenen.Miért titkolta el ezt előlem Harry? Miért? Bárcsak egyszer megérteném őt.Ezekkel a gondolatokkal értem el egy patakot.A számon lévő maradék vért letöröltem, majd kezemet bele mostam a patakba.Egyszer-kétszer lelocsoltam arcomat, hogy hát ha csak álom és fel fogok ébredni, de sajnos ez nem így lett.Lenéztem a patakba és mellettem láttam a szüleimet.Mikor hátra néztem akkor nem álltak mellettem, de éreztem, hogy velem vannak.Elindultam haza fele és útközben elkezdtek potyogni a könnyeim.Otthon felszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.Elkezdett valaki kopogni az ajtón.
-Bárki is vagy menj innen!-kiabáltam és a fejemet a párnába mélyesztettem.
-Kérlek engedj be.-hallottam meg Liam hangját.
-Gyere.-mondtam alig hallható hangon, de ő meghallotta.
Bejött és maga mögött bezárta az ajtót.Odasétált hozzám, majd megölelt.Vissza öleltem és a fejemet a mellkasára döntöttem, majd úgy sírtam tovább.
-Itt vagyok neked.-mondta, majd megpuszilta a nyakamat.
Nem válaszoltam, csak egyre szorosabban öleltem magamhoz.
-Szeretlek.-mondta ki halkan.
Hiszen még alig ismerjük egymást. Hogy mondhatott ilyet? Nem szeretem ha az emberek csak úgy dobálóznak ezzel a szóval.
-Én ismerlek..és nem dobálózok ezzel aszóval..komolyan mondtam.
Elhúzódtam tőle, majd szemeibe néztem.
-Ezt meg hogy csináltad?-töröltem le könnyeimet.
-Hangosan gondolkodsz.-válaszolta, majd újra megölelt.
-Hiszen ki sem mondtam.-öleltem még szorosabban magamhoz.
-Hidd el..ezt az egy szót.Minden este itt voltam és féltettelek.-mondta halkan.
-Te voltál az?-csuklott el a hangom.
-Igen.Nem akartam, hogy valaki bántson.
-Köszönöm.-suttogtam.
Lassan elhúzódtam tőle.Felsóhajtott, majd a szemembe nézett.Nyomtam egy óvatos puszit arcára, majd vissza húzódtam a helyemre.Vártam a reakcióját és amint elpirult én is elpirultam.Olyan aranyos ilyenkor.Ő erre csak elmosolyodott.
-Ne turkálj a fejemben.-mosolyodtam el.
-De olyan aranyos vagy.-mondta mosolyogva.
-Te is.-suttogtam.
Mosolygott, majd lassan közeledni kezdett felém.
-Anélkül nem tudsz megcsókolni, hogy ne érezz késztetést arra, hogy kiszívd a vérem.Igaz?-suttogtam.
-Még soha nem csináltam ilyet.-mondta halkan.
-Nem?-lepődtem meg.
-Nem..-mondta halkan.
Ekkor kopogott valaki az ajtón.Én elhúzódtam Liamtől, majd betessékeltem a 'vendégemet'.Harry volt az.
-Megzavartam valamit?-kérdezte kínosan.
-Nem.Gyere csak.Amúgy is beszélni szerettem volna veled.-vallottam be.
Vetettem egy pillantást Liamre, hogy majd később beszélünk még.Szerencsére értette a célzást vagy csak olvasott a gondolataimban, de a lényeg, hogy kiment.Harry leült velem szembe, majd várta mit fogok mondani.
-Miért nem voltál képes elmondani?-nyögtem ki.
-Féltem, hogy megutálsz vagy elmész.
-Hiszen rokonok vagyunk.Soha az életben nem utálnálak meg.-öleltem át.
Éreztem, amint megnyugodott és ő is visszaölelt.
-Zaynnel mi van?-törtem meg a csendet.
-Lenyugodott és nem mert a te szemedbe nézni.-mondta halkan.-És Meggel meg..amióta felment azóta nem tudunk bemenni hozzá.Igaz én és Louis meg Liam próbálkoztunk de nem sikerül.
-Próbálja meg azért Niall is.-adtam a tanácsot.
-Miért ?-kérdezte kicsit meglepetten.
-Azt találd ki te magad.-mosolyodtam el.
Elkezdett gondolkodni, majd egy idő után leesett neki.
-Na ne.-mondta mosolyogva.
-De.Te nagy okos.-böktem oldalba óvatosan.
-Áúú.-mondta még mindig komolyan.
-Ez még semmi sem volt és egyébként is te vámpír vagy.Sokkal erősebb vagy nálam.
-Nem is.-mondta nevetve.
-Szép is lenne.-mosolyodtam el.
Mosolygott, majd felállt.
-Akkor visszahívom Liamet és lemegyek szólni Niallnek.-mondta mosolyogva.
-Én is lemegyek.-álltam fel.
Lefele menet azon filóztam vajon Zayn is hallja a gondolataimat?
-Nem.-mondta Liam hangosan.-Csak én hallom.
-Hé.Ezek az én magán ügyeim.-mutattam a fejemre és közben elmosolyodtam.
-Bocsi.-mosolygott.
Miért van az, hogy te hallod a gondolataimat más viszont nem?-gondoltam ezt is magamban, de Liamnek szántam az üzenetet.
Ez az én képességem.-mondta úgy hogy meg se szólalt.
És én ezt most miért hallottam?-kérdeztem furcsán.
Ez is a képességemhez tartozik.-mosolyodott el.
-Azt hiszem én most megyek aludni.Nagyon kimerültem.-vallottam be mindenkinek.
-Jó.-mondták szinte egyszerre.-Jó éjt.
-Nektek is.-mosolyodtam el, majd felmentem.
Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat, majd befeküdtem az ágyamba.Ekkor megjelent Liam.
-Nyugodtan aludj..csak vigyázok rád.-mondta mosolyogva.
Húztam egy halvány mosolyt arcomra, majd elhelyezkedtem és lehunytam szemeimet.Éreztem a leheletét a homlokon, majd egy hosszú puszit nyomott rá.Én erre csak még jobban elmosolyodtam és nem sokkal később már aludtam is.

4.fejezet

Reggel

Felkeltem és meglepődtem amikor Liam állt az ablakomban.Mit keres itt Liam?-kérdeztem magamtól gondolatban.Liam felém nézett, majd elmosolyodott.

-Jó reggelt.-nyögtem ki kómás hangon.

-Jó reggelt.-mondta mosolyogva.

Majd lement és pár perc múlva visszatért egy tálcával ami teli volt étellel.

-Ezt meg miért kapom?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát csak úgy.-mosolygott.-Fáradt vagy és gondolom nincs erőd lejönni.

-Köszönöm.-ültem fel és elvettem tőle a tálcát.

-Nincs mit.-mosolygott.-Öhm én lementem, majd szólj ha kell valami.-mondta mosolyogva, majd lement.

Milyen kedves volt ez most tőle.Nem gondoltam volna.Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.Megreggeliztem, majd éppen kiakartam kelni az ágyból mikor Liam bejött és elvette a tálcám.

-Kérsz még valamit?

-Öhm.Nem köszi.-álltam fel.

-Jó.-mondta Liam mosolyogva, majd levitte a tálcát.

Én becsuktam az ajtót és felöltöztem, majd megcsináltam a hajamat.Mikor végeztem az órám délután 2-őt mutatott.Úgy döntöttem ideje lemennem így hát ezt is tettem.Harry egy puszival fogadott engem.

-Jó reggelt unoka húgom.-mondta mosolyogva.

-Jó délutánt.-mosolyodtam el én is.

-Jól aludtál?-kérdezte, majd megpörgetett a levegőben.

-Igen.Nagyon is.Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Csak kérdeztem.-mondta mosolyogva, majd lerakott.

Én meglepődtem a fiúk kedvességétől.Nem is voltak ilyenek mikor idejöttünk.Most meg..reggeli az ágyba, nagyobb figyelem.Ettől nekem is jobb kedvem lett.

-Jó reggelt.-jött le kómásan Meg.

-Jó reggelt.-mosolyogtam.

Meg odajött hozzám jött, majd az ölembe esett a fáradságtól.

-Szerintem menj vissza aludni.-nevettem el magamat.

Rám nézett, majd lehunyta a szemét.

-Na menjél.-mosolyodtam el.

-Kényelmes itt az öledben és erőm sincsen felmenni.-mondta komolyan.

Niallre pillantottam aki egyből vette a célzást.Oda jött hozzánk és felkapta Meget menyasszony pózba, majd felvitte.

-Végre.-mondta Louis nevetve.

-Pontosan.-nevettem el én is magamat.

-Már nem győzködjük hallani Niallt.-nevetett Zayn is.

-Én sem Meget.-mosolyogtam.

Harryre pillantottam és rákérdeztem.

-Ma mentek valahova?

-Igen.-mondta mosolyogva.

-És ki marad itt?-kérdeztem kíváncsian.

-Zayn.-mondta kicsit komolyabban.

-Ühümm.-bólogattam mosolyogva.

Zayn rám nézett, majd elővette a féloldalas mosolyát amit annyiszor láttam már, hogy meg sem lehetne számolni.Én csak vissza mosolyogtam rá egy kicsit félénken.

-Akarod, hogy majd énekeljek?-kérdezte meglepően kedvesen.

-Talán.-mosolyogtam rá.

A fiúk lassan elindultak, mi pedig Zaynnel kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban.Meg fent aludt az emeleten.

-Akkor énekeljek neked valamit?-kérdezte Zayn.

-Énekelj.-dobtam le magamat a kanapéra.

Elkezdi énekelni a Little Thingset miközben végig a szemembe néz.Én is ugyan így tettem.Folyton a szemébe bámultam.Ő csak elmosolyodott és befejezte a dalt.

-Ez igazán szép volt.-mosolyodtam el és tekintetemet más felé szegeztem.

Nem tudtam mit tegyek így hát idegességemben elkezdtem harapdálni alsó ajkamat.Sikeresen el is haraptam.Egy hangos szisszenés hagyta el a számat a történtek után.Zayn hírtelen rám nézett, majd szemei más színt kezdtek el felvenni.

-Szaladj fel és zárkózz be Meg szobájába.-mondta ingerülten.

-Miért?-kezdtem megrémülni, de tudtam ha elmegyek sosem fogom megtudni mi is a titkuk.

-Menjél már.-mondta, majd felállt és hihetetlenül gyorsan előttem termett.

-Nem!-mondtam határozottan és felálltam.

Tudtam, hogy az lett volna a legjobb ha megteszem amit ő kér, de nem ment.Tudni akartam miről van szó.Egyszer csak letepert a kanapén és felém mászott.A szemei vörösen izzottak.

-Zayn.Mit művelsz?-kérdeztem egy kicsit megrémülve.

Nem mondott semmit csak lehajolt és megcsókolt.Nagyon meglepett tette és csak figyeltem mire készül még.Mikor elváltak ajkaink szája véres volt.Az én vérem volt ajkán.Lenyalta ajkairól a vért, majd megszólalt.

-Isteni véred van.

Ekkor berontottak a fiúk és Harry teli erőből neki csapta Zaynt a falnak.Meg éppen lefelé tartott a lépcsőn, de amikor meglátta Zaynt és Harryt azonnal vissza szaladt.

-Zayn nyugodj le!-tolta még erősebben a falhoz Harry.

-A vére olyan isteni.-mondta, majd engem nézett vágyakozóan.

Erre Liam felkapott az ölébe és felvitt a szobámba.

-Magyarázatot kérek..sőt követelek!-mondtam idegesen.-Mi volt ez az egész?

-Ugye nem harapott meg?-kérdezte aggódóan.

-Most én kérdezek!

-Könyörgöm ne ijedj meg.-mondta halkan.-Vámpírok vagyunk.

-Hiszen vámpírok nem is..-inkább nem fejeztem be a mondatomat.

-Nem mi?-kérdezte és a szemembe nézett, majd óvatosan megfogta a kezemet.

-Nem léteznek vámpírok.-nyögtem ki.

-De.Mi is azok vagyunk.-mondta halkan.-Remélem nem ijedtél meg tőlünk és nem fogsz elmenni.-mondta aggódva.

-Ha akarnék sem tudnék hova menni és én egy ilyen dologtól nem ilyedek meg.Egyébként ha te is 'vámpír' vagy-mutogattam az ujjammal.-akkor, hogy tudsz most ellen állni a véremnek?

-Hidd el nagyon nehéz..amúgy meg nem szeretnélek téged bántani és az előbb tértünk vissza a vadászatból.

-Vadászat?-néztem nagyokat és leültem az ágyra.

-Igen..állatokra.-mondta halkan.-Remélem te nem vagy olyan nagy természet védő.

-Én nem.Na jó ezt még most sem tudom elhinni.Sajnálom.-álltam fel hírtelen és leviharoztam az ajtóig.

A többiek a nappaliban voltak és amikor leértem mindenki rám figyelt.Gyorsan kifutottam az ajtón.Láttam amint Liam utánam fut és hirtelen elkapta a csuklómat.

-Könyörgöm ne menj el.-mondta és éreztem, hogy nagyon fáj neki.

-Csak egy kicsit..hagy legyek egyedül.Most muszáj egyedül lennem.Ígérem vissza jövök.

-Biztosan ?

Bólintottam egyet, majd kiszabadultam karjai közül és elindultam.

-Sajnálom.-mondta még egyszer, majd visszament.

3.fejezet

Reggel

Rá pillantottam az órámra és 9-et mutatott.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és felöltöztem, majd megcsináltam a hajamat.

Lementem és a fiúk éppen lent reggeliztek.

-Jó reggelt.-köszöntek egyszerre.

-Jó reggelt.-ültem le melléjük az asztalhoz.

-Meg?-kérdezte Harry.

-Alszik.Gondolom én.-néztem körbe.

-Fel kéne ébreszteni.-mondta vigyorogva Louis.

-Majd én.-álltam fel és elindultam felfelé.

-Megyek veled.-szólalt meg Niall.

Hátra fordultam és bólintottam egyet neki, hogy ne.Ezzel remélve, hogy veszi a célzást.Ő csak megállt és visszafordult, majd lement a  többiekhez.Felértem és benyitottam Meg szobájába.Leültem az ágya szélére és elkezdtem simogatni a karját.

-Meg.Kelj fel.-mondogattam neki.

-Anya.-mondogatta álmában.

Bárcsak.-gondoltam magamban.

-Meg.Ébresztő.-folytattam a keltegetését.

Kinyitotta a szemét, majd felült.

-A többiek már várnak.-szólaltam meg.

-Többiek ?-nézett kérdően.

-A fiúk.-fejtettem ki a választ.

-Jah igen.-mondta halkan és lehajtotta a fejét.

Felállt és elkezdett öltözni.Úgy gondoltam elmondom neki mit is hallottam az este.

-Meg.-szólaltam meg.

-Igen?-nézett rám.

-Az előző este..-kezdtem bele a mondandómba.-hallottam miről beszéltek Harryék.

-Miről?-kérdezte komolyan.

-Hát valami olyasmit mondtak, hogy féltenek minket és, hogy megtámadhatnak minket.Igazából nem egészen értem, hogy miről is van szó.Meg csak rám nézett és lefagyott.

-Én sem értettem teljesen, de jobb ha tartjuk a szánkat.

Valaki kopogott az ajtón.

-Erről ne is beszélj senkinek.-mondtam még utoljára.-Gyere.

Harry nyitott be.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Persze.Már megyünk is.-válaszoltam nyugodtan.

Felálltunk az ágyról és elindultunk lefelé.Harry pedig mögöttünk jött.Leültünk az asztalhoz és mindannyian megreggeliztünk.Majd mikor mindenki jóllakott bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra Harry kivételével.Ő beállt elénk és elkezdte mondani a mondani valóját.

-Nekünk most el kell mennünk a fiúkkal, de Louis itt marad veletek.-fordult felém és Meg felé Harry.

-Miért nem maradhatunk egyedül?-kérdezte Meg ingerülten.

-Szeretném ha lenne veletek valaki a biztonság kedvéért.

-Addig mit csinálhatunk?-kérdezte Meg.

-Bármit amit a lakáson belül tudtok.-fogta rövidre a szót Louis.

Mi egymásra néztünk Meggel és gyanakodni kezdtünk.

-Ha kimegyek focizni az miért baj? A kedvenc sportomat nem vehetitek el.-mondta idegesen Meg, majd felszaladt a szobájába.

-Majd én beszélek vele.-szólaltam meg és felmentem utána.

Benyitottam a szobájába, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Ne legyél már ilyen.Így legalább megtudhatjuk mi folyik itt.-kezdtem el magyarázni neki.

Felsóhajtott, majd mosolygott.

-Ezért csináltam ezt.

-Jó, de ilyet többet ne.Így csak felhívod magunkra a figyelmet.

-Jó bocsi, de tényleg kiakadtam.-mondta, majd megnyugodott.-Addig hogyan tovább?

-Nem tudom.Majd megbeszéljük ha elmentek, csak most menjünk le, mert gyanúsak leszünk mi is.

Bólintott, majd lementünk.Vissza ültünk a kanapéra és vártuk ki mit fog csinálni.Egyszer csak Zayn ingerülten felállt és elkezdett Meg felé közeledni.Mikor Niall ezt észre vette megölelte Meget, ezzel elállva Zayn útját.Na jó ez ijesztő még én sem értem mi történik itt.Zayn rám pillantott, majd felém kezdett el közeledni.Liam elém futott, majd ellökte Zaynt.Harry idegesen szólt rá Zaynre, majd kirángatta a kertbe.Meggel egyszerre egymásra néztünk és nem tudtuk mire véljük ezt az egészet.Egyszer csak Louison kívül a többiek is eltávoztak.

-Ez meg mi volt?-tátogtam oda Megnek, mikor Louis nem figyelt.

-Louis.Kimegyek enni csinálni, mert éhes vagyok.-mondta mosolyogva Meg, majd figyelmeztetően rám nézett, hogy menjek ki.

-Megyek veled.-szóltam közbe.-Te kérsz valamit Louis?

-Nem vagyok éhes köszi.-mondta mosolyogva Louis.

Én csak bólintottam, majd Meggel együtt kimentem a konyhába.

-Mondjad.-suttogtam oda neki.

-Mi volt ez az egész?-kérdezte meglepődve.

-Nekem kéne tudnom?-mondtam egy kicsit flegmán.

-Nem..de ijesztő volt.És amikor megölelt Niall az olyan jól esett.-ámbrándozott Meg.

-Ahha.-válaszoltam.

Elővettem egy-két szedvicsnek valót és elkezdtem csinálni a szendvicseket.

-Egyébként este bejött hozzám valaki és megpuszilta az arcomat, amjd végig simította a kezemet.Gőzöm sincs róla ki lehetett az.-mondta komolyan Meg.

-Hozzám is bejött valaki és ugyan ezt tette velem is.

Készen lettem a szendvicsekkel és ráraktam őket egy-egy tányérra.

-Menjünk vissza.-jelentettem ki.

-Valami nagyot titkolnak.Az egyszer biztos.-mondta Meg, majd elvette a tányérját és bement.

Leültünk a kanapéra, Louissal szembe.

-Hogy érzitek itt magatokat?-kérdezte mosolyogva.

-Egész jól.Kicsit még szokatlan, de majd egy idő után megszokjuk.Főleg, hogy ti mindent megosztotok velünk.-mosolyodtam el.-Igaz?-kérdeztem vissza aranyosan.

-Igen.-mondta és láttam, hogy próbálta elkerülni, hogy a szemünkbe nézzen.

Én mosolyogva pillantottam Megre aki vissza is mosolygott rám.

-Zayn miért volt velünk ilyen? Valami rosszat tettünk?-kérdezte szomorúan Meg.

-Nem dehogy is.Csak néha rájön a düh roham.-magyarázta.

-Ja, értem.-mondta mosolyogva.-Niallel mivan?-kérdezte csillogó tekintettel.

Na nem is ő lenne az én legjobb barátnőm, ha nem derítene ki róla mindent.

-Nincs barátnője, ha ez érdekel.-mosolygott Megre.

-Öhm.Nem ez érdekelt csak izé.-vakarta meg a tarkóját Meg.

-Nem kellenek a kifogások.-mosolyodott el Louis.

-Mind egy.Nem tetszek neki.-mondta, majd megette a szendvicsét.

-Ki tudja.-fogta rövidre a szót Louis.

-Gyanus vagy nekem Louis Tomlinson.-mondta komolyan Meg, majd elnevette magát.

Lassan haza értek a többiek.Mi megkérdeztük merre voltak, de úgy tettek mintha meg sem hallottak volna minket.Eléggé kimerültünk és már este 9 volt mikor haza értek.A fiúk csináltak nekünk vacsorát, majd megterítettek.Együtt vacsoráztunk meg, majd Meggel úgy döntöttünk elmegyünk lefeküdni.Elköszöntünk a fiúktol, majd adtak nekünk egy-egy jó éjt puszit.Megbeszéltük, hogy ma már nem csinálunk semmit, majd inkább holnap kiderítjük a többi dolgot.Felmentünk az emeletre, elköszöntünk egymástól, majd mind a ketten bevonultunk a saját kis részlegünkbe.

2.fejezet

Most itt ülök a földön és pakolom a bőröndömbe a ruháimat.Ahogy körbe nézek eszembe jutnak az emlékek.Nagyon hiányozni fog minden és legfőképpen a szüleim hiányoznak nagyon.
-Angel gyere indulunk.- hallottam meg Harry hangját lentről.
Még gyorsan bepakoltam egy-két cuccot és felálltam.Még egyszer utoljára körbe jártam a házat, majd sietősen mentem le Harryhez a bőröndjeimmel.Ő elvette tőlem a bőröndöket és berakta a csomagtartóba.Bepattantam a kocsiba és már Meg is ott ült mellettem.Szorosan átölelt, mikor visszanéztem a házra és elkezdtem könnyezni.Egészen a reptérig meg sem szólaltam.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva Meg.
-Azt hiszem.-válaszoltam nem túl meggyőzően.
Nem értem ő, hogy tudja így eltakarni az érzéseit.Pedig érzem, hogy ő legbelül jobban összetört mint én.Miután Harry megvette a jegyeket felszálltunk a gépre.Meg folyamatosan az ablakon nézett ki, egyszer sem nézve rám.Én ültem középen és Harry nyugtatás képpen a kezemet simogatta.
-A fiúk már nagyon izgatottak a találkozás miatt.-mondta mosolyogva.
Én csak egy halvány mosolyt húztam az arcomra, majd hátra döntöttem a fejemet és lehunytam a szememet.Harry , hogy jobban tudjak aludni elkezdte simogatni a karomat.Sikerült is neki elaltatnia egy pár perc múlva.
-Angel.Kelj fel.Megérkeztünk.-hallottam meg Harry hangját.

Lassan kinyitottam a szememet, majd felálltam.Leszálltunk a gépről és egy kocsi várt minket a repülőtér előtt.Beszálltunk, majd elvitt minket a házig.Amint kiszálltunk tátva maradt a szánk.

-Harry sosem mondtad, hogy egy palotában laktok.-szólaltam meg.

-Végre beszélsz.-mosolyodott el és átölelt.-Most már ti is itt laktok.

Én csak elmosolyodtam.Mikor Megre néztem furcsálltam, hogy mióta nem szólalt meg.Most is ugyanolyan komoly fejet vág, mikor megtudta, hogy meghaltak a szülei.

-Gyere.Kezdjük előröl az életet.-karoltam bele Megbe.-Új ház, új ismerősök, új élet.Mit szólsz? Benne vagy?-néztem rá.

Felsóhajtott, majd bólintott.Harry behozta nekünk a bőröndjeinket és megmutatta a saját szobánkat ami az emeleten volt.Mondta, hogy pakoljunk ki és utána menjünk le, hogy megismerhessük a többi fiút is.Mi így is tettünk.Gyorsan kipakoltunk és lementünk a nappaliba.A fiúk még nem voltak ott,így hát elkezdtünk nézni a tv-ét.Kinéztem az ablakon és korom sötét volt.Este 11 lehetett és azt sem tudtuk hol vannak a fiúk ilyenkor.Egyszer csak beléptek nevetve.Mi azonnal feléjük fordítottuk fejünket.Ők mikor megpillantottak csak odajöttek és egyesével megöleltek minket.Mindenki bemutatkozott és végül ránk került a sor.
-Én Angela vagyok, de hívjatok csak Angelnek vagy Angenek.Ahogy jobban tetszik.Ő pedig itt a legjobb barátnőm Megan, de inkább csak Megnek szólítsátok.A fiúk ránk mosolyogtak .
-Mit szeretnétek csinálni?-kérdezte mosolyogva Zayn.
Én csak Megre pillantottam, hogy most ő beszéljen.
-Nekem mindegy.-mondta halkan.
-Szerintem a lányoknak pihenniük kéne.-mondta Harry.
A többiek csak bólintottak.
-Nem vagytok éhesek?-kérdezte Niall.
-Kicsit.-nyögtem ki.
A fiúk mosolyogtak, majd megfogták a kezünket és elkezdtek kihúzni minket a konyhába.A konyhában leültünk az asztalhoz és néztük ahogy a fiúk ügyködnek.
-Nem azt nem úgy kell.-mondta Liam kioktatóan.
Pár percen belül készen is lettek, majd elénk tolták a jól kinéző szendvicseket.
-Jó étvágyat.-mondták mosolyogva.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Meggel és elkezdtünk enni.
Miután befejeztük az evést a fiúk elmosogattak helyettünk és vissza mentünk a nappaliba.Az össze fiú leült, majd megszólaltam.
-Én szerintem megyek aludni.-mondtam halkan.
-Maradj még .-mondták szinte egyszerre.
-De csak egy kicsit.-ültem le a többiekhez.
Ők csak mosolyogtak.
-Na és hogy vagytok?-törte meg a kínos csöndet Louis.
-Erről inkább most nem nyilatkozom.-válaszoltam kicsit hidegen.
-Mi mindig itt leszünk nektek.-mondta hirtelen Liam.
Én csak elmosolyodtam, majd oldalra fordítottam a fejemet és Harryre néztem aki ott ült mellettem.Ő is elmosolyodott, majd megöleltük egymást.
-Most már hagyjuk a lányokat.Hagy pihenjenek.Rájuk fér.-mondta kedvesen Harry.

Mi csak bólintottunk.A fiúk felálltak és adtak nekünk egy-egy jó éjt puszit.Meggel felmentünk az emeletre, átöleltük egymást, jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd bementünk a saját szobánkba.Sokat gondolkodtam az este, majd  hallottam, hogy lent beszélgetnek.Egy idő után nagyon idegesített, hogy hallom ahogy beszélgetnek.Lehet, hogy nem szabadott volna de úgy döntöttem lemegyek.Viszont a lépcső tetején megtorpantam amikor meghallottam amint rólam beszélnek.

-Aggódok érte.-mondta halkan Hary.

-Miért?-kérdezte Louis.-Hiszen tud magára vigyázni.

-De ő nem tudja.-mondta még halkabban.

-És ki támadna rá?-kérdezte kicsit halkabban Louis.

-A többiek.

Úgy döntöttem, hogy én nem akarok többet hallani ezért észrevétlenül vissza osontam a szobámba.Hallottam, hogy jön fel valaki így hát gyorsan lefeküdtem és lehunytam a szemem.Hallottam amint nyitódik az ajtóm és én lecsukott szemekkel hallgattam mindent.Egy ember állt meg mellettem.Megsimogatta az arcom, majd megpuszilta és lement.Amikor hallottam, hogy becsukta az ajtót azonnal kinyitottam a szememet.Csak feküdtem a szobámba és a plafont bámultam.Gondoltam biztosan Harry volt az.Nagy nehezen, de sikerült elaludnom egy idő után.

1.fejezet

Visszaemlékezés

Szép napos reggel volt.A szobámba beszűrődő napsugarak megcsillantak a tükrömön.Ma volt az a nap, hogy a szüleimmel és a legjobb barátnőm szüleivel elmegyünk egy múzeumba, majd étterembe.Így hát izgatottan és gyorsan felöltöztem, majd bementem a fürdőszobába megigazítani a hajam.Nem nagyon akartam kiöltözni, így hát nem vittem túlzásba az öltözékemet.

Mikor ez mind készen volt lementem és meglepett, hogy Meg itt van.
-Jó reggelt Megan.-mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt neked is..tudod, hogy utálom ha Meganezel.-mondta komolyan.
-Igen ezért hívlak így.-nevettem el magam, majd megöleltem.
A végén ő is beadta a derekát és visszaölelt nevetve.Körbe ültük az asztalt és elkezdtünk reggelizni.A reggeli nagyon jó volt és nagyon sokat is beszélgettünk.Mikor befejezte mindenki az evést, én elkezdtem segíteni anyunak.Amég ő elmosogatott, én elpakoltam a maradék ételt.Majd mikor készen lettünk a házimunkával én és Meg felmentünk a szobámba.
-Te is jössz velünk?-kérdeztem tőle.
-Igen.-ült le az ágyamra.-Már alig várom.-mondta ironikusan.
-El tudom képzelni.-mosolyodtam el.
Bekapcsoltam a laptopomat és leültem Meg mellé az ágyra.Megnéztük a mai napi híreket, majd hallgattunk egy kis zenét.Pár perccel később anyu jött fel a szobámba, hogy indulnunk kell.Gyorsan kikapcsoltam a laptopot és magamhoz vettem a kis táskámat.Meggel lementünk a többiekhez, akik éppen a kocsiba szálltak be.Sietősen oda mentünk a kocsihoz és mi is beszálltunk.Útközben jókat beszélgettünk, nevettünk és össze-vissza fényképeztünk mindent és mindenkit.Éppen zöldre váltott a lámpa és elindultunk, mikor valaki a másik sávból a piroson áthajtott és nekünk jött oldalról.Ez után már csak arra emlékszem, hogy a kórházban keltem fel.Mikor körbe néztem az unoka tesómat pillantottam meg mellettem.
-Harry.-próbáltam kinyögni, de alig jött ki valami hang a számon.
Valahogy csodák folytán meghallotta, hogy a nevét mondtam és felállt mellőlem, majd kiment.Nem tudtam miért ment ki, de amikor visszajött egy orvos volt mellette.Meg sem tudtam szólalni, moccanni is csak alig tudtam.Magyarázatot akartam mindenre.Azt sem tudtam, hogy kerültem ide!
-Nyugi.-szólalt meg Harry.-Rendben leszel.-rám mosolygott és végig simította a karomat.
Vártam, hogy az orvos mit fog mondani.Az orvos elkezdett vizsgálni, majd egy idő után megszólalt.
-Nagyon gyorsan gyógyul.-mondta halkan.-És ez meglepő, de talán 1 hétig, ha nem kevesebbig bent kell lennie.
Nem akarok bent lenni.Haza akarok menni a családomhoz és a barátnőmhöz.
Harry felsóhajtott, majd sajnálkozóan rám pillantott.
-Sajnálom.-mondta halkan.-De anyudék meghaltak, ahogy a barátnőd szülei is.-mondta halkan.
Mi?Hogy meghaltak?Nem hiszem el..várj de akkor Meg is meghalt?Nem akarom..vissza akarom forgatni az időt!-akadtam ki magamba és a könnyeim csak úgy folytak végig az arcomon.
-A barátnőd nem halt meg...elvileg..éppen most műtik.-mondta halkan.
Mintha tudná hogy mit gondolok..a következő kérdésemre is tudta a választ.
-Eltörte a lábát.-folytatta.

Össze szedtem minden erőmet és vettem egy nagy levegőt, majd nagy nehezen megszólaltam.

-Ha Meg készen van a műtéttel azonnal látni akarom!-jelentettem ki halkan.

Harry csak megölelt.

-Kérsz enni vagy inni?

Bólintottam egyet, hogy most nem kérek semmit.

-Mivel anyudék meghaltak így hozzánk fogtok mind a ketten költözni.-mondta halkan.

Nekem elállt a lélegzetem.Hahó még csak most kerültem be a kórházba! Az én véleményem nem érdekel senkit, hogy én mit akarok? Inkább nem akartam vele vitába szállni ezért csak rábólintottam.Ekkor tolták be a mellettem lévő ágyra Meget.

-Meg.-nyögtem ki rekedt hangon.

-Nyugi.Nincs semmi baja csak nagyon nehéz volt a műtét és sokat kell pihennie.-nyugtatgatott meg Harry.

-Ühümm.-nyögtem ki.

-Neked is kéne pihenned.-motyogta.

Én eleget tettem a kérésének és lehunytam a szemem, majd álom világba repültem.

Visszaemlékezés vége