2.fejezet

Most itt ülök a földön és pakolom a bőröndömbe a ruháimat.Ahogy körbe nézek eszembe jutnak az emlékek.Nagyon hiányozni fog minden és legfőképpen a szüleim hiányoznak nagyon.
-Angel gyere indulunk.- hallottam meg Harry hangját lentről.
Még gyorsan bepakoltam egy-két cuccot és felálltam.Még egyszer utoljára körbe jártam a házat, majd sietősen mentem le Harryhez a bőröndjeimmel.Ő elvette tőlem a bőröndöket és berakta a csomagtartóba.Bepattantam a kocsiba és már Meg is ott ült mellettem.Szorosan átölelt, mikor visszanéztem a házra és elkezdtem könnyezni.Egészen a reptérig meg sem szólaltam.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva Meg.
-Azt hiszem.-válaszoltam nem túl meggyőzően.
Nem értem ő, hogy tudja így eltakarni az érzéseit.Pedig érzem, hogy ő legbelül jobban összetört mint én.Miután Harry megvette a jegyeket felszálltunk a gépre.Meg folyamatosan az ablakon nézett ki, egyszer sem nézve rám.Én ültem középen és Harry nyugtatás képpen a kezemet simogatta.
-A fiúk már nagyon izgatottak a találkozás miatt.-mondta mosolyogva.
Én csak egy halvány mosolyt húztam az arcomra, majd hátra döntöttem a fejemet és lehunytam a szememet.Harry , hogy jobban tudjak aludni elkezdte simogatni a karomat.Sikerült is neki elaltatnia egy pár perc múlva.
-Angel.Kelj fel.Megérkeztünk.-hallottam meg Harry hangját.

Lassan kinyitottam a szememet, majd felálltam.Leszálltunk a gépről és egy kocsi várt minket a repülőtér előtt.Beszálltunk, majd elvitt minket a házig.Amint kiszálltunk tátva maradt a szánk.

-Harry sosem mondtad, hogy egy palotában laktok.-szólaltam meg.

-Végre beszélsz.-mosolyodott el és átölelt.-Most már ti is itt laktok.

Én csak elmosolyodtam.Mikor Megre néztem furcsálltam, hogy mióta nem szólalt meg.Most is ugyanolyan komoly fejet vág, mikor megtudta, hogy meghaltak a szülei.

-Gyere.Kezdjük előröl az életet.-karoltam bele Megbe.-Új ház, új ismerősök, új élet.Mit szólsz? Benne vagy?-néztem rá.

Felsóhajtott, majd bólintott.Harry behozta nekünk a bőröndjeinket és megmutatta a saját szobánkat ami az emeleten volt.Mondta, hogy pakoljunk ki és utána menjünk le, hogy megismerhessük a többi fiút is.Mi így is tettünk.Gyorsan kipakoltunk és lementünk a nappaliba.A fiúk még nem voltak ott,így hát elkezdtünk nézni a tv-ét.Kinéztem az ablakon és korom sötét volt.Este 11 lehetett és azt sem tudtuk hol vannak a fiúk ilyenkor.Egyszer csak beléptek nevetve.Mi azonnal feléjük fordítottuk fejünket.Ők mikor megpillantottak csak odajöttek és egyesével megöleltek minket.Mindenki bemutatkozott és végül ránk került a sor.
-Én Angela vagyok, de hívjatok csak Angelnek vagy Angenek.Ahogy jobban tetszik.Ő pedig itt a legjobb barátnőm Megan, de inkább csak Megnek szólítsátok.A fiúk ránk mosolyogtak .
-Mit szeretnétek csinálni?-kérdezte mosolyogva Zayn.
Én csak Megre pillantottam, hogy most ő beszéljen.
-Nekem mindegy.-mondta halkan.
-Szerintem a lányoknak pihenniük kéne.-mondta Harry.
A többiek csak bólintottak.
-Nem vagytok éhesek?-kérdezte Niall.
-Kicsit.-nyögtem ki.
A fiúk mosolyogtak, majd megfogták a kezünket és elkezdtek kihúzni minket a konyhába.A konyhában leültünk az asztalhoz és néztük ahogy a fiúk ügyködnek.
-Nem azt nem úgy kell.-mondta Liam kioktatóan.
Pár percen belül készen is lettek, majd elénk tolták a jól kinéző szendvicseket.
-Jó étvágyat.-mondták mosolyogva.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Meggel és elkezdtünk enni.
Miután befejeztük az evést a fiúk elmosogattak helyettünk és vissza mentünk a nappaliba.Az össze fiú leült, majd megszólaltam.
-Én szerintem megyek aludni.-mondtam halkan.
-Maradj még .-mondták szinte egyszerre.
-De csak egy kicsit.-ültem le a többiekhez.
Ők csak mosolyogtak.
-Na és hogy vagytok?-törte meg a kínos csöndet Louis.
-Erről inkább most nem nyilatkozom.-válaszoltam kicsit hidegen.
-Mi mindig itt leszünk nektek.-mondta hirtelen Liam.
Én csak elmosolyodtam, majd oldalra fordítottam a fejemet és Harryre néztem aki ott ült mellettem.Ő is elmosolyodott, majd megöleltük egymást.
-Most már hagyjuk a lányokat.Hagy pihenjenek.Rájuk fér.-mondta kedvesen Harry.

Mi csak bólintottunk.A fiúk felálltak és adtak nekünk egy-egy jó éjt puszit.Meggel felmentünk az emeletre, átöleltük egymást, jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd bementünk a saját szobánkba.Sokat gondolkodtam az este, majd  hallottam, hogy lent beszélgetnek.Egy idő után nagyon idegesített, hogy hallom ahogy beszélgetnek.Lehet, hogy nem szabadott volna de úgy döntöttem lemegyek.Viszont a lépcső tetején megtorpantam amikor meghallottam amint rólam beszélnek.

-Aggódok érte.-mondta halkan Hary.

-Miért?-kérdezte Louis.-Hiszen tud magára vigyázni.

-De ő nem tudja.-mondta még halkabban.

-És ki támadna rá?-kérdezte kicsit halkabban Louis.

-A többiek.

Úgy döntöttem, hogy én nem akarok többet hallani ezért észrevétlenül vissza osontam a szobámba.Hallottam, hogy jön fel valaki így hát gyorsan lefeküdtem és lehunytam a szemem.Hallottam amint nyitódik az ajtóm és én lecsukott szemekkel hallgattam mindent.Egy ember állt meg mellettem.Megsimogatta az arcom, majd megpuszilta és lement.Amikor hallottam, hogy becsukta az ajtót azonnal kinyitottam a szememet.Csak feküdtem a szobámba és a plafont bámultam.Gondoltam biztosan Harry volt az.Nagy nehezen, de sikerült elaludnom egy idő után.