1.fejezet

Visszaemlékezés

Szép napos reggel volt.A szobámba beszűrődő napsugarak megcsillantak a tükrömön.Ma volt az a nap, hogy a szüleimmel és a legjobb barátnőm szüleivel elmegyünk egy múzeumba, majd étterembe.Így hát izgatottan és gyorsan felöltöztem, majd bementem a fürdőszobába megigazítani a hajam.Nem nagyon akartam kiöltözni, így hát nem vittem túlzásba az öltözékemet.

Mikor ez mind készen volt lementem és meglepett, hogy Meg itt van.
-Jó reggelt Megan.-mondtam mosolyogva.
-Jó reggelt neked is..tudod, hogy utálom ha Meganezel.-mondta komolyan.
-Igen ezért hívlak így.-nevettem el magam, majd megöleltem.
A végén ő is beadta a derekát és visszaölelt nevetve.Körbe ültük az asztalt és elkezdtünk reggelizni.A reggeli nagyon jó volt és nagyon sokat is beszélgettünk.Mikor befejezte mindenki az evést, én elkezdtem segíteni anyunak.Amég ő elmosogatott, én elpakoltam a maradék ételt.Majd mikor készen lettünk a házimunkával én és Meg felmentünk a szobámba.
-Te is jössz velünk?-kérdeztem tőle.
-Igen.-ült le az ágyamra.-Már alig várom.-mondta ironikusan.
-El tudom képzelni.-mosolyodtam el.
Bekapcsoltam a laptopomat és leültem Meg mellé az ágyra.Megnéztük a mai napi híreket, majd hallgattunk egy kis zenét.Pár perccel később anyu jött fel a szobámba, hogy indulnunk kell.Gyorsan kikapcsoltam a laptopot és magamhoz vettem a kis táskámat.Meggel lementünk a többiekhez, akik éppen a kocsiba szálltak be.Sietősen oda mentünk a kocsihoz és mi is beszálltunk.Útközben jókat beszélgettünk, nevettünk és össze-vissza fényképeztünk mindent és mindenkit.Éppen zöldre váltott a lámpa és elindultunk, mikor valaki a másik sávból a piroson áthajtott és nekünk jött oldalról.Ez után már csak arra emlékszem, hogy a kórházban keltem fel.Mikor körbe néztem az unoka tesómat pillantottam meg mellettem.
-Harry.-próbáltam kinyögni, de alig jött ki valami hang a számon.
Valahogy csodák folytán meghallotta, hogy a nevét mondtam és felállt mellőlem, majd kiment.Nem tudtam miért ment ki, de amikor visszajött egy orvos volt mellette.Meg sem tudtam szólalni, moccanni is csak alig tudtam.Magyarázatot akartam mindenre.Azt sem tudtam, hogy kerültem ide!
-Nyugi.-szólalt meg Harry.-Rendben leszel.-rám mosolygott és végig simította a karomat.
Vártam, hogy az orvos mit fog mondani.Az orvos elkezdett vizsgálni, majd egy idő után megszólalt.
-Nagyon gyorsan gyógyul.-mondta halkan.-És ez meglepő, de talán 1 hétig, ha nem kevesebbig bent kell lennie.
Nem akarok bent lenni.Haza akarok menni a családomhoz és a barátnőmhöz.
Harry felsóhajtott, majd sajnálkozóan rám pillantott.
-Sajnálom.-mondta halkan.-De anyudék meghaltak, ahogy a barátnőd szülei is.-mondta halkan.
Mi?Hogy meghaltak?Nem hiszem el..várj de akkor Meg is meghalt?Nem akarom..vissza akarom forgatni az időt!-akadtam ki magamba és a könnyeim csak úgy folytak végig az arcomon.
-A barátnőd nem halt meg...elvileg..éppen most műtik.-mondta halkan.
Mintha tudná hogy mit gondolok..a következő kérdésemre is tudta a választ.
-Eltörte a lábát.-folytatta.

Össze szedtem minden erőmet és vettem egy nagy levegőt, majd nagy nehezen megszólaltam.

-Ha Meg készen van a műtéttel azonnal látni akarom!-jelentettem ki halkan.

Harry csak megölelt.

-Kérsz enni vagy inni?

Bólintottam egyet, hogy most nem kérek semmit.

-Mivel anyudék meghaltak így hozzánk fogtok mind a ketten költözni.-mondta halkan.

Nekem elállt a lélegzetem.Hahó még csak most kerültem be a kórházba! Az én véleményem nem érdekel senkit, hogy én mit akarok? Inkább nem akartam vele vitába szállni ezért csak rábólintottam.Ekkor tolták be a mellettem lévő ágyra Meget.

-Meg.-nyögtem ki rekedt hangon.

-Nyugi.Nincs semmi baja csak nagyon nehéz volt a műtét és sokat kell pihennie.-nyugtatgatott meg Harry.

-Ühümm.-nyögtem ki.

-Neked is kéne pihenned.-motyogta.

Én eleget tettem a kérésének és lehunytam a szemem, majd álom világba repültem.

Visszaemlékezés vége