4.fejezet

Reggel

Felkeltem és meglepődtem amikor Liam állt az ablakomban.Mit keres itt Liam?-kérdeztem magamtól gondolatban.Liam felém nézett, majd elmosolyodott.

-Jó reggelt.-nyögtem ki kómás hangon.

-Jó reggelt.-mondta mosolyogva.

Majd lement és pár perc múlva visszatért egy tálcával ami teli volt étellel.

-Ezt meg miért kapom?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát csak úgy.-mosolygott.-Fáradt vagy és gondolom nincs erőd lejönni.

-Köszönöm.-ültem fel és elvettem tőle a tálcát.

-Nincs mit.-mosolygott.-Öhm én lementem, majd szólj ha kell valami.-mondta mosolyogva, majd lement.

Milyen kedves volt ez most tőle.Nem gondoltam volna.Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.Megreggeliztem, majd éppen kiakartam kelni az ágyból mikor Liam bejött és elvette a tálcám.

-Kérsz még valamit?

-Öhm.Nem köszi.-álltam fel.

-Jó.-mondta Liam mosolyogva, majd levitte a tálcát.

Én becsuktam az ajtót és felöltöztem, majd megcsináltam a hajamat.Mikor végeztem az órám délután 2-őt mutatott.Úgy döntöttem ideje lemennem így hát ezt is tettem.Harry egy puszival fogadott engem.

-Jó reggelt unoka húgom.-mondta mosolyogva.

-Jó délutánt.-mosolyodtam el én is.

-Jól aludtál?-kérdezte, majd megpörgetett a levegőben.

-Igen.Nagyon is.Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Csak kérdeztem.-mondta mosolyogva, majd lerakott.

Én meglepődtem a fiúk kedvességétől.Nem is voltak ilyenek mikor idejöttünk.Most meg..reggeli az ágyba, nagyobb figyelem.Ettől nekem is jobb kedvem lett.

-Jó reggelt.-jött le kómásan Meg.

-Jó reggelt.-mosolyogtam.

Meg odajött hozzám jött, majd az ölembe esett a fáradságtól.

-Szerintem menj vissza aludni.-nevettem el magamat.

Rám nézett, majd lehunyta a szemét.

-Na menjél.-mosolyodtam el.

-Kényelmes itt az öledben és erőm sincsen felmenni.-mondta komolyan.

Niallre pillantottam aki egyből vette a célzást.Oda jött hozzánk és felkapta Meget menyasszony pózba, majd felvitte.

-Végre.-mondta Louis nevetve.

-Pontosan.-nevettem el én is magamat.

-Már nem győzködjük hallani Niallt.-nevetett Zayn is.

-Én sem Meget.-mosolyogtam.

Harryre pillantottam és rákérdeztem.

-Ma mentek valahova?

-Igen.-mondta mosolyogva.

-És ki marad itt?-kérdeztem kíváncsian.

-Zayn.-mondta kicsit komolyabban.

-Ühümm.-bólogattam mosolyogva.

Zayn rám nézett, majd elővette a féloldalas mosolyát amit annyiszor láttam már, hogy meg sem lehetne számolni.Én csak vissza mosolyogtam rá egy kicsit félénken.

-Akarod, hogy majd énekeljek?-kérdezte meglepően kedvesen.

-Talán.-mosolyogtam rá.

A fiúk lassan elindultak, mi pedig Zaynnel kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban.Meg fent aludt az emeleten.

-Akkor énekeljek neked valamit?-kérdezte Zayn.

-Énekelj.-dobtam le magamat a kanapéra.

Elkezdi énekelni a Little Thingset miközben végig a szemembe néz.Én is ugyan így tettem.Folyton a szemébe bámultam.Ő csak elmosolyodott és befejezte a dalt.

-Ez igazán szép volt.-mosolyodtam el és tekintetemet más felé szegeztem.

Nem tudtam mit tegyek így hát idegességemben elkezdtem harapdálni alsó ajkamat.Sikeresen el is haraptam.Egy hangos szisszenés hagyta el a számat a történtek után.Zayn hírtelen rám nézett, majd szemei más színt kezdtek el felvenni.

-Szaladj fel és zárkózz be Meg szobájába.-mondta ingerülten.

-Miért?-kezdtem megrémülni, de tudtam ha elmegyek sosem fogom megtudni mi is a titkuk.

-Menjél már.-mondta, majd felállt és hihetetlenül gyorsan előttem termett.

-Nem!-mondtam határozottan és felálltam.

Tudtam, hogy az lett volna a legjobb ha megteszem amit ő kér, de nem ment.Tudni akartam miről van szó.Egyszer csak letepert a kanapén és felém mászott.A szemei vörösen izzottak.

-Zayn.Mit művelsz?-kérdeztem egy kicsit megrémülve.

Nem mondott semmit csak lehajolt és megcsókolt.Nagyon meglepett tette és csak figyeltem mire készül még.Mikor elváltak ajkaink szája véres volt.Az én vérem volt ajkán.Lenyalta ajkairól a vért, majd megszólalt.

-Isteni véred van.

Ekkor berontottak a fiúk és Harry teli erőből neki csapta Zaynt a falnak.Meg éppen lefelé tartott a lépcsőn, de amikor meglátta Zaynt és Harryt azonnal vissza szaladt.

-Zayn nyugodj le!-tolta még erősebben a falhoz Harry.

-A vére olyan isteni.-mondta, majd engem nézett vágyakozóan.

Erre Liam felkapott az ölébe és felvitt a szobámba.

-Magyarázatot kérek..sőt követelek!-mondtam idegesen.-Mi volt ez az egész?

-Ugye nem harapott meg?-kérdezte aggódóan.

-Most én kérdezek!

-Könyörgöm ne ijedj meg.-mondta halkan.-Vámpírok vagyunk.

-Hiszen vámpírok nem is..-inkább nem fejeztem be a mondatomat.

-Nem mi?-kérdezte és a szemembe nézett, majd óvatosan megfogta a kezemet.

-Nem léteznek vámpírok.-nyögtem ki.

-De.Mi is azok vagyunk.-mondta halkan.-Remélem nem ijedtél meg tőlünk és nem fogsz elmenni.-mondta aggódva.

-Ha akarnék sem tudnék hova menni és én egy ilyen dologtól nem ilyedek meg.Egyébként ha te is 'vámpír' vagy-mutogattam az ujjammal.-akkor, hogy tudsz most ellen állni a véremnek?

-Hidd el nagyon nehéz..amúgy meg nem szeretnélek téged bántani és az előbb tértünk vissza a vadászatból.

-Vadászat?-néztem nagyokat és leültem az ágyra.

-Igen..állatokra.-mondta halkan.-Remélem te nem vagy olyan nagy természet védő.

-Én nem.Na jó ezt még most sem tudom elhinni.Sajnálom.-álltam fel hírtelen és leviharoztam az ajtóig.

A többiek a nappaliban voltak és amikor leértem mindenki rám figyelt.Gyorsan kifutottam az ajtón.Láttam amint Liam utánam fut és hirtelen elkapta a csuklómat.

-Könyörgöm ne menj el.-mondta és éreztem, hogy nagyon fáj neki.

-Csak egy kicsit..hagy legyek egyedül.Most muszáj egyedül lennem.Ígérem vissza jövök.

-Biztosan ?

Bólintottam egyet, majd kiszabadultam karjai közül és elindultam.

-Sajnálom.-mondta még egyszer, majd visszament.