5.fejezet

Sétálás közben elgondolkoztam mindenen.Miért titkolta el ezt előlem Harry? Miért? Bárcsak egyszer megérteném őt.Ezekkel a gondolatokkal értem el egy patakot.A számon lévő maradék vért letöröltem, majd kezemet bele mostam a patakba.Egyszer-kétszer lelocsoltam arcomat, hogy hát ha csak álom és fel fogok ébredni, de sajnos ez nem így lett.Lenéztem a patakba és mellettem láttam a szüleimet.Mikor hátra néztem akkor nem álltak mellettem, de éreztem, hogy velem vannak.Elindultam haza fele és útközben elkezdtek potyogni a könnyeim.Otthon felszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.Elkezdett valaki kopogni az ajtón.
-Bárki is vagy menj innen!-kiabáltam és a fejemet a párnába mélyesztettem.
-Kérlek engedj be.-hallottam meg Liam hangját.
-Gyere.-mondtam alig hallható hangon, de ő meghallotta.
Bejött és maga mögött bezárta az ajtót.Odasétált hozzám, majd megölelt.Vissza öleltem és a fejemet a mellkasára döntöttem, majd úgy sírtam tovább.
-Itt vagyok neked.-mondta, majd megpuszilta a nyakamat.
Nem válaszoltam, csak egyre szorosabban öleltem magamhoz.
-Szeretlek.-mondta ki halkan.
Hiszen még alig ismerjük egymást. Hogy mondhatott ilyet? Nem szeretem ha az emberek csak úgy dobálóznak ezzel a szóval.
-Én ismerlek..és nem dobálózok ezzel aszóval..komolyan mondtam.
Elhúzódtam tőle, majd szemeibe néztem.
-Ezt meg hogy csináltad?-töröltem le könnyeimet.
-Hangosan gondolkodsz.-válaszolta, majd újra megölelt.
-Hiszen ki sem mondtam.-öleltem még szorosabban magamhoz.
-Hidd el..ezt az egy szót.Minden este itt voltam és féltettelek.-mondta halkan.
-Te voltál az?-csuklott el a hangom.
-Igen.Nem akartam, hogy valaki bántson.
-Köszönöm.-suttogtam.
Lassan elhúzódtam tőle.Felsóhajtott, majd a szemembe nézett.Nyomtam egy óvatos puszit arcára, majd vissza húzódtam a helyemre.Vártam a reakcióját és amint elpirult én is elpirultam.Olyan aranyos ilyenkor.Ő erre csak elmosolyodott.
-Ne turkálj a fejemben.-mosolyodtam el.
-De olyan aranyos vagy.-mondta mosolyogva.
-Te is.-suttogtam.
Mosolygott, majd lassan közeledni kezdett felém.
-Anélkül nem tudsz megcsókolni, hogy ne érezz késztetést arra, hogy kiszívd a vérem.Igaz?-suttogtam.
-Még soha nem csináltam ilyet.-mondta halkan.
-Nem?-lepődtem meg.
-Nem..-mondta halkan.
Ekkor kopogott valaki az ajtón.Én elhúzódtam Liamtől, majd betessékeltem a 'vendégemet'.Harry volt az.
-Megzavartam valamit?-kérdezte kínosan.
-Nem.Gyere csak.Amúgy is beszélni szerettem volna veled.-vallottam be.
Vetettem egy pillantást Liamre, hogy majd később beszélünk még.Szerencsére értette a célzást vagy csak olvasott a gondolataimban, de a lényeg, hogy kiment.Harry leült velem szembe, majd várta mit fogok mondani.
-Miért nem voltál képes elmondani?-nyögtem ki.
-Féltem, hogy megutálsz vagy elmész.
-Hiszen rokonok vagyunk.Soha az életben nem utálnálak meg.-öleltem át.
Éreztem, amint megnyugodott és ő is visszaölelt.
-Zaynnel mi van?-törtem meg a csendet.
-Lenyugodott és nem mert a te szemedbe nézni.-mondta halkan.-És Meggel meg..amióta felment azóta nem tudunk bemenni hozzá.Igaz én és Louis meg Liam próbálkoztunk de nem sikerül.
-Próbálja meg azért Niall is.-adtam a tanácsot.
-Miért ?-kérdezte kicsit meglepetten.
-Azt találd ki te magad.-mosolyodtam el.
Elkezdett gondolkodni, majd egy idő után leesett neki.
-Na ne.-mondta mosolyogva.
-De.Te nagy okos.-böktem oldalba óvatosan.
-Áúú.-mondta még mindig komolyan.
-Ez még semmi sem volt és egyébként is te vámpír vagy.Sokkal erősebb vagy nálam.
-Nem is.-mondta nevetve.
-Szép is lenne.-mosolyodtam el.
Mosolygott, majd felállt.
-Akkor visszahívom Liamet és lemegyek szólni Niallnek.-mondta mosolyogva.
-Én is lemegyek.-álltam fel.
Lefele menet azon filóztam vajon Zayn is hallja a gondolataimat?
-Nem.-mondta Liam hangosan.-Csak én hallom.
-Hé.Ezek az én magán ügyeim.-mutattam a fejemre és közben elmosolyodtam.
-Bocsi.-mosolygott.
Miért van az, hogy te hallod a gondolataimat más viszont nem?-gondoltam ezt is magamban, de Liamnek szántam az üzenetet.
Ez az én képességem.-mondta úgy hogy meg se szólalt.
És én ezt most miért hallottam?-kérdeztem furcsán.
Ez is a képességemhez tartozik.-mosolyodott el.
-Azt hiszem én most megyek aludni.Nagyon kimerültem.-vallottam be mindenkinek.
-Jó.-mondták szinte egyszerre.-Jó éjt.
-Nektek is.-mosolyodtam el, majd felmentem.
Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat, majd befeküdtem az ágyamba.Ekkor megjelent Liam.
-Nyugodtan aludj..csak vigyázok rád.-mondta mosolyogva.
Húztam egy halvány mosolyt arcomra, majd elhelyezkedtem és lehunytam szemeimet.Éreztem a leheletét a homlokon, majd egy hosszú puszit nyomott rá.Én erre csak még jobban elmosolyodtam és nem sokkal később már aludtam is.